A fáradt Hold csillagköd-székre ül,
Tanácstalan a hideg
Egyedül.
A éjszaka
Néma, sötét korong,
Idő határán
Vén szkepszis bolyong.
Mégis…
Az egyre rövidebb napokban
Érezzük Istent
Napról napra
Jobban…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése