2015. - V.

ÖTÖDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Népszabadság, 2015. szeptember 9.

Az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta a rasszizmus-ellenes törvényt

Az Országgyűlés rendkívüli ülésén a jelenlévő képviselők egyhangúan elfogadták a kormánykoalíció egy képviselőcsoportja által beterjesztett rasszizmus-ellenes törvényt. A jogszabály azonnal hatályba lép.

Mától tehát bűncselekménynek számít a nálunk tartózkodó menekültek bármely nyilvános szidalmazása, gyalázása még akkor is, ha az internetes fórumon hozzászólás formájában történik. A bíróságok gyorsított ütemben tárgyalják majd az ilyen ügyeket, és az elkövetők akár nyolc hónap letöltendő szabadságvesztést is kaphatnak. A törvény értelmében a bíróság ilyen ügyekben semmiféle enyhítő körülményt nem vehet figyelembe.

Ugyancsak kiemelten súlyos bűncselekménynek számít a menekültekről szóló rémhírterjesztés, az olyan alaptalan vádak, amelyek garázdasággal, fosztogatással, nemi erőszakkal, vagy gyilkossággal rágalmazzák a menekülteket. Az internetes hozzászólás nagy nyilvánosság előtti rágalmazásnak minősül. A hatóságnak joga lesz ellenőrizni a magánszemélyek elektronikus levelezését is.

A menekültekről szóló rémhírek terjesztői akár két év hat hónap, halmazati esetben akár öt év letöltendő szabadságvesztést is kaphatnak.

A bíróság zár alá helyezheti a rasszizmussal vádolt magánszemélyek bankszámláját, az ügyészség lehallgattathatja telefonjaikat. A vád alá helyezett személy közügyeit nem gyakorolhatja, lakóhelyét nem hagyhatja el. Az állami és magánszektorban is teljesen törvényesen el lehet azonnali hatállyal bocsátani azokat a személyeket, akik ellen rasszista tevékenység vádjával eljárás folyik.

Szintén rasszista bűncselekménynek minősül mától az is, ha valaki kétségbe vonja, hogy a menekültek valóban háború elől menekültek hozzánk, és bűnözőknek, kalandoroknak, szerencsevadásznak titulálja őket. Ilyen cselekményért a bíróság akár tizennyolc hónap letöltendő szabadságvesztést is kiszabhat.

A törvény arról is rendelkezik, hogy a rasszizmussal vádolt képviselő mentelmi jogát akár személyének és pártjának távollétében is, akár öt perc alatt megszüntethetik.

Az új törvényt a jelenlévő képviselők tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangú szavazással fogadták el. Az ellenzék távolmaradásával tüntetett.

Az ellenzéki Fidesz frakcióvezetője a törvényt antidemokratikusnak és az ország érdekeivel ellentétesnek minősítette.

A német kancellár külön nyilatkozatban üdvözölte a magyar törvényt, és Magyarországot az európai demokrácia élharcosának nevezte.

A német liberálisok „Magyarország példát mutat Európának”” címmel méltatták a magyar törvényt.

„A magyar miniszterelnök igazi demokrata!” – nyilatkozta a Párizsban élő ismert magyar filozófus.

Északi szomszédunk fasiszta miniszterelnöke nehezményezte az új magyar rasszizmus-ellenes jogszabályt, és a következő kijelentésre ragadtatta magát: „a magyar kormány ezzel a példátlanul ostoba és gonosz törvénnyel kizárta saját hazáját az értelmes európai országok sorából”.

Vasile Munteanu tábornok emlékirataiból

Iszonyú volt látni, hogyan számolja fel önmagát Magyarország. Valóságos átjáróházzá vált, a migránsok tízezrével özönlöttek be, és szinte ellepték. A hatóságok nem mertek fellépni a jövevények ellen, hiszen a legkisebb atrocitás esetén is felelősségre vonták a rendőröket, hatósági személyeket. Még nyilvánvalóan hamis vádak esetén is rendre a rövidebbet húzták. Szeptember közepéig ötszáznál több magyar rendőr hagyta el amiatt a szolgálatot.

Szeptember elején Románia gyorsan kerítést kezdett építeni a magyar határ teljes hosszában. A munkát önkéntesek százai segítették.

-         Időben vagyunk még? – kérdezte tőlem Dumitrescu.

Vállat vontam.

-         Talán. Egyelőre nem vagyunk célpontok. Ez azonban szinte bármelyik pillanatban megváltozhat, és akkor hatalmas tömeg indulhat felénk, ezredes úr.

-         Mikor?

-         Ha majd odaát nem férnek.

-         Eljutunk odáig?

Kínomban elvigyorodtam.

-         Ezredes úr, ennek addig nem lesz vége, amíg Európa ezrével nem kezdi őket visszadeportálni, de a tehetetlenségi nyomaték még akkor is újabb tízezreket sodor majd ide.

Savanyú képpel nézett rám.

-         Állítólag nem akarnak Magyarországon maradni…

Már nem csodálkoztam a hasonló megjegyzésein. A hírszerző is ember, őt is magával ragadhatja az utca emberének lelkesedése vagy ellenszenve, ő is reménykedhet abban, hogy a média esetleg mégis igazat mond. Akkor is, ha hírszerzési adatok százai tanúskodnak az ellenkezőjéről.

A remény irracionális fogalom. Bennünk van, tápot kaphat jelentéktelen dolgoktól, még el is uralkodhat rajtunk.

Magam is jártam így azokban a napokban. Nem is egyszer.

Elég sokat tudtunk arról, kik, milyen érdekek állnak az irdatlan migránstömeg utazása mögött, hogy kik pénzelik, kik utaztatják, kik támogatják őket.

A menekültáradat voltaképpen hadművelet volt. az volt akkor is, ha a résztvevők zömének erről sejtelme sem volt. ők csak jöttek fellelkesítve – vagy éppen engedelmesen. A győzelem jelét mutogatták úton-útfélen, és nem is sejtették, miféle háború ágyútöltelékei is ők valójában.

Sohasem értettem meg a nyáj-ember motivációit. Ha én indulnék útnak, vajon mikor venném észre, hogy az egész értelmetlen? Magyarországon? Esetleg már Belgrádban? Vagy annál is hamarabb? Macedóniában, vagy már Görögországban?

Képtelenség nem észrevenni, hogy ennyi embert a vén kontinens semmiképpen sem fogadhat be, hogy hazugság a jólét, amit ígérgetnek, hiszen a menekültáradat óriási pöröly, amely a puszta terhével laposra veri Európát.

Ha a jobb élet miatt jönnék, továbbmennék? Hát akkor, ha az iszlámot akarnám terjeszteni? Mikor mennék tovább, és mikor nem? Ha megélhetést keresnék, továbbmennék? Hát akkor, ha csak a menekülteknek járó ellátást akarom felmarkolni?

Mikor mennék tovább, és mikor nem?

Továbbmennék-e a magam feje szerint? Hát akkor, ha mindig valaki más dönt helyettem?

Egy szó, mint száz, ha jórészt azok mennek tovább, akiknek a helyében én is továbbmennék, a baj sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik.

Magyarországra tehát végtelen folyamként hömpölygött a migránsok roppant áradata, amikor egy másik menekültfolyam is elindult, vékonyabb amannál, de – sokkal elkeseredettebb. Gyula, Méhkerék, Kötegyán, Elek térségéből megindultak hozzánk a magyarországi románok. Velük bőven magyarok is.

Szeptember második hetében már igen sok magyar jött. Az álláspontunk akkor már világos volt: a románokat örömmel látjuk, szívesen fogadjuk a magyarokat is, de egy szál muszlim se jöjjön. Szerencsére utóbbiak ekkor még nem is nagyon akartak hozzánk jönni.

Ekkoriban sűrűn jártam a határon, mindenféle hivatalos küldöttségek biztonságára vigyázva. A fiúkat elosztottuk, Dumitrescu ezredes volt az „ismeretlen előkelőség”, én meg a sofőrje. Kellett egy autó, ami fölött csak mi diszponálunk. A leosztás a szokásos volt: Dumitrescu ezredes volt a titkosszolgálati arc, magam pedig a valódi vezető. Zakóban, színes ingben voltam, nyakkendő nélkül. Jól festettem, de nem tűntem politikusnak. Zakóim kényelmesek voltak, kissé bő mindegyik, hogy takarják a hónaljtokot.

A mi kerítésünk rohamtempóban épült. Dumitrescu út közben elmondta, hogy nem kevesebb, mint tíz feltöltött állományú zászlóalj fogja őrizni.

-         Tűzparancsuk lesz?

Széttárta a karját.

Ahogy Magyarországot egyre inkább letiporta az ott hivatalosan még mindig menekülteknek nevezett ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen, lidérces tömeg, úgy akadt egyre több dolgunk. Egyre többször jutottam el a magyar határra.

Szinte minden határátkelőn átjött naponta négy-ötszáz olyan magyar, aki már nem akart visszamenni. A többségük pontosan tudta, hová készül, hol fogadják, hol fog élni, mit fog dolgozni. Korábban sose hittem volna, hogy magyarok ezrei kérnek egyszer tőlünk menedékjogot.

Minden határállomásnál volt már itteni magyar, aki könnyen szót értett a menekültekkel. A Kürtösnél szolgáló László Attila hadnagyot kifejezetten megkedveltem. Nagy bajszú, erőteljes férfi volt valamelyik székely kisvárosból. Az érkezőket kedélyesen végigmustrálta, nyugtatgatta, viccelődött velük, a nőknek udvarolgatott.

-         Nyugodjanak meg, emberek! Ez már nem a Magyar Köztársaság, ez Románia. Itt nem kell öt méterre menni, ha rá akarnak gyújtani, és nem kell kinyalni a migránsok valagát. Itt nyugodtan elmesélhetnek bármit.

Akkoriban Magyarországon már a migránsok sértegetése is olyan bűncselekmény volt, mint régen a felségsértés: rögtönítélő bíróságok juttatták miatta börtönbe emberek százait. A bevándorlók bűncselekményeit eltussolták, magyar és migráns konfliktusában a hatóságok mindig a betolakodó oldalra álltak. Volt ember, aki azért kapott letöltendő három évet, mert a feleségével erőszakoskodó pakisztánival feltörölte a járdát. A migránsnak haja szála se görbült.

Valamikor szeptember közepén hívatott Dumitrescu.

-         Ülj le!

Tudtam, hogy valami fontosnak kellett történnie.

-         Emlékszel a tervezett merényletre?

-         Hogyne emlékeznék, ezredes úr. November 13-án lesz, Párizsban, a francia-német meccs napján.

-         Lehet, hogy te fogod megakadályozni.

Nagy szemeket meresztettem.

-         Én? Úgy gondolja, Párizsba kell mennem, ezredes úr?

-         Te nem mész sehová. A merénylők jönnek ide.

Népszabadság, 2015. szeptember 15.

Soros György Budapestre látogat

Soros György, a világhírű magyar származású üzletember a jövő héten hazánkba látogat. Soron kívül fogadja őt a miniszterelnök, valamint találkozik más fontos közéleti személyiségekkel is.

MTI

Budapest

Részlet Müller Károlyné visszaemlékezéseiből

Szeptember közepére a város bokáig járt az emberi ürülékben. A legváratlanabb helyeken is bele lehetett lépni, el lehetett csúszni rajta. De beszélni nem lehetett róla, legalábbis nem akárhol, és nem akárki előtt. A szomszéd lépcsőházban valakit leültettek három hónapra, mert azt találta mondani a sarki kricsniben, hogy „ezek a kurva menekültek mindenhová odaszarnak”.

Meg kellett gondolni, ki mit beszél. Az elején még néha nevettünk rajta. Aztán megszoktuk az ilyesféle megjegyzéseket:

-         Már megint ez a rózsaillat!

-         Gyerekek, itt is nyílnak az őszi ibolyák!

-         Kár, hogy a miniszterelnök nem szagolja ezt a sok orchideát.

Mondhattunk, amit akartunk, bizony kegyetlenül büdös volt. bűzlött az egész város. A köztisztaság nem győzte. Hogy is győzte volna, amikor éjszaka már ők se mertek az utcára merészkedni? A Nagykörút is tele volt idegennel, ott nyüzsögtek a migránsok, a kocsik néha órákig vártak tőlük. Némelyik taxis hosszan dudált rájuk, de a fülük botját se mozgatták.

Sötétedés után gyakorlatilag leállt a tömegközlekedés. Minden aluljáróban hemzsegtek a migránsok. Este a metrót is megszállták, késsel kergették ki a szerelvényekből az utasokat, aztán megágyaztak maguknak az üléseken.

Már előre féltünk, mi lesz, amikor hamarabb sötétedik?

Már mindenütt zárták a lépcsőházakat, a lakók kulccsal mentek, kulccsal jöttek. Ha valaki elfelejtette, reggelre nyüzsögtek a lépcsőházban az ázsiaiak, meg afrikaiak, és az embernek felfordult a gyomra a szagtól.

Aztán takaríthattuk utánuk a szart, ha meg akartunk maradni.

Akkor még nem volt tilos bezárni a lépcsőházat…

Amerikai Magyar Népszava

2015. szeptember 17.

Rémhírterjesztő magyar titkosszolgálatost állítanak bíróság elé.

A magyar belügyminisztérium szóvivője közölte, hogy felmentették beosztásából H. J. volt nemzetbiztonsági alezredest, aki azzal az abszurd rémhírrel ijesztgette a közvéleményt, hogy az Európába érkező menekültek között terroristák vannak.

A gazember rasszista rémhírterjesztés vádjával áll hamarosan bíróság elé.

Örvendetes, hogy hazánk a közelmúlt jobboldali intermezzója után végre a valódi demokrácia útjára tért.

Abdullah Abdul Karim ibn Musztafa Önéletírásából:

A paraszti munkának ebben az országban ősi ritmusa van. Napi ritmusa, évi ritmusa. Az örök visszatérés állandósága.

Ezek az emberek elképesztően sokat dolgoznak, voltaképpen a kétkezi munka szocializálta őket. nem nyugszanak öregkorukban sem, addig élnek, amíg dolgoznak. Gyakran láttam, hogy az egészen idős emberek s, ha erejük van, tüstént munkába fognak, meg se állnak. Egész nap tesznek-vesznek.

Láttam, ahogy a félig béna öregember megpróbálja ellátni ötven éve megszokott napi munkáját. Láttam, ahogy a haldokló öregasszony, amikor azt látja, hogy lánya és menye éppen kasát kopasztanak, felül halálos ágyán, és rájuk szól:

-         Nekem is adjatok egy kövér rucát!

Ezeknek az embereknek a számára a munka az élet. aki másképpen él, sose szokhatja meg. kívülálló számára ebben az a legszebb, hogy talán sohasem nélkülöztek. Nem azért, mert annyira remek termőföld van a lábuk alatt – láttam én már jó földön koldus népet – hanem mert annyira elmondhatatlanul szorgalmasak.

Közöttük élve értettem meg, hogy a disznó valahol ezen a vidéken lehetett az ember háziállatává. A Próféta sose járt errefelé, egész életét olyan országban élte le, ahol disznót tartani ostobaság, mert a húsa nem tárolható. Itt igen. Ennek a sok folyóvízzel tagolt síkságnak meg talán ez a legalkalmasabb háziállata.

Azt gondolom, butaság lenne a magyarokat muszlimmá kényszeríteni. Magam nem vagyok se próféta, se imám, de láttam már ostoba imámot és eszelős mollát. Akkor sem hallgatom el az igazságot, ha kitépik a nyelvem.

Ezek az emberek természettől fogva türelmesek, békések, kedvesek és segítőkészek, de hamar kitelik közöttük annak a becsülete, aki élősködni akarna rajtuk.

Ma már tudom is, amit akkor csak sejtettem. Megismertem a történelmüket. A múltjuk tele van szabadságharccal. Nem válik a dicsőségünkre, ha a következőt majd ellenünk vívják. Sokáig tűrnek birkatürelemmel, aztán elfogy. Mindig elfogy. Ne becsülje le senki ezt a népet, mert megkeserüli.

Másutt azt hívják lázadásnak, ha egy csomó ember hangoskodik, de ha jön pár tucat katona, befogják a szájukat, és ijedtek somfordálnak haza. Ide tankhadosztályok jöttek pár tucat katona helyett, de nem a nép menekült el, hanem az állig felszerelt hadsereg, és égtek a tankok az utcán.

Engem befogadtak, és erre büszke vagyok…

Csakazertis.hu

2015. szeptember 18.

Kerítés épül a román határon

Akinek módjában áll, terjessze!

Románia a magyar határ teljes hosszában kerítést épít. Mi átmehetünk, de a menekülteket a románok nem engedik be. Éppen úgy, ahogy a szlovákok se.

Aki nem hiszi, menjen és nézze meg!

Tudjuk, hogy hallgat erről a média, de bele kellene gondolni: rajtunk kívül itt senki sem engedi be a migránsokat az országába!

Hódmezővásárhelyi töredékek

(Ismeretlen személy levéltöredékei Magyarország történetének végnapjaiból)

Egyre szaporodtak a leendő véres karácsony szörnyű előjelei…

Utólag persze könnyű előjelnek tekinteni őket…

Ahogy végleg felborult a hétköznapi életünk, ahogy groteszk rémálommá változtak a mindennapok, ahogy hiába vágytunk nyugalomra, normális életre, éreztük, hogy ezúttal nincs többé remény…

Hol van Isten? Miért nem tesz valamit?

Miért tenne, hiszen mi hirdetjük állandóan, hogy meghalt, nyugdíjba ment, elköltözött. Sőt. volt pofánk azt mondani, hogy nem is létezik…

Miért csodálkozunk, ha magunkra hagy bennünket?

Népszava, 2015. szeptember 18.

Szenzációs felfedezés! A karácsonyfa rákkeltő!

Szenzációs bejelentést tett tegnap az MTA székházában a kormány által felkért tudományos kutatócsoport vezetője, dr. Ahmed Erbiloglu.

A zárt helyen, fűtött szobában tartott fenyőfa illóolaja olyan vegyületeket képez, amelyek nagyon súlyos egészségkárosodást okoznak. A daganatos megbetegedések több mint felét a szobában tárolt fenyőfa, a karácsonyfa okozza!

Ideje elgondolkodnunk azon, hogyan védhetnénk meg egészségünket a fenyőfa kártékony hatásaitól!

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Nagyanya mesélte:

Szeptember közepén már tűrhetetlennek éreztük a helyzetet, pedig sejtelmünk se volt róla, mi jön még.

A migránsok panaszkodtak, hogy a tornateremben hideg van. Nekünk kellett közadakozásból kályhákat vásárolnunk a számukra. Utána meg tüzelőt vinnünk. Minden család ötven kiló fát. Rendőrök ellenőrizték és a sánta szocialista alpolgármester személyesen mérte le.

Pár hétig a bírságokat is fában szabták. Ezért egy mázsa fa, ezért kettő.

Aztán már a kultúrházban és az óvodában is migránsok aludtak. Még több fa kellett. Volt, akinek magára is alig volt tüzelője, mégis elvették tőle.

-         Olyan ez már, mint a padlássöprés! – mondta Kelemen bácsi.

-         Várja csak ki a végét! – vágta rá a kocsmáros.

Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja visszaemlékezéséből:

(Az Iszlám Világarchívumból)

Igazából mér az afgánok is megpróbáltak áttörni Nickelsdorfnál, bő egy héttel előttünk. Nekik nem sikerült. Nem voltak elegen, és nem voltak kellően elszántak.

Utánuk egy pakisztáni csürhe próbálkozott, ugyancsak sikertelenül.

-         Szerinted hány osztrák rohamrendőr van ott? _ kérdeztem Ali Hasszánt.

-         Három-négyszáz. De jönnek még.

-         Legfeljebb mennyi jöhet?

-         Szerintem legfeljebb ezer.

-         Hát ha annyi jön, át fogunk törni.

Ali Hasszán bólintott.

Egész nap figyeltünk.

Akadt a tömegben néhány dühös hangadó, ők hergelték a tömeget. Pár száz suhanc egész nap kövekkel és téglákkal dobálta a rohamrendőröket, azok időnként könnygázzal és vízágyúval feleltek.

-         Nem kéne segítenünk? – kérdezte Ali Hasszán.

Megráztam a fejem.

-         Semmiképpen. Hadd fáradjanak. Szedd össze a mieinket, maradjanak ki belőle.

-         Meddig?

-         Holnaputánig.

Azok az emberek, akik minket követtek, szép lassan hátrébb húzódtak. Ez senkinek nem tűnt fel, akkora tömeg hullámzott a kerítés előtt.

-         Hány gazdátlan kölyök van?

-         Öt vagy hat. Hanyag szülők.

-         Annyi elég lesz. Tartsd szemmel őket.

A keresztények számára a kölyök – szentség. Elkényeztetik, babusgatják, imádják. Nem is tanulnak a kölykeik se keménységet, se fegyelmet.

Olyan ezeknek a gyerek, mint az indiaiaknak a szent tehén.

Elnéztem az osztrák rohamrendőröket. Nem rossz emberanyag, de nem is nagyon jó. Szép lassan elrongyolódnak az idegeik.

Ha férfi áll elébük, azt talán visszaverik. De mit tesznek, ha hozzájuk vágunk néhány kölyköt? Holnapután kiderül…

MEGHÍVÓ

Tisztelt Állampolgár!

Köztiszteletben álló miniszterelnökünk mondta:

„Legfőbb küldetésem népem egészségének védelme!”

Ennek jegyében a Demokratikus Multikulturális Magyar Köztársaságért Mozgalom meghívja önt „Soha többé egészségkárosító karácsonyt!” címmel tartott nagygyűlésére.

Megjelenésére feltétlenül számítunk!