2015. december 27., vasárnap

2015. - IX.

KILENCEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”


Amerikai Magyar Népszava
2015. október 5.

Szolidaritási adó Magyarországon

Kis hazánk példát mutat a világnak!

A tegnapi parlamenti ülés – ahol kizárólag a kormánypártok képviselői jelentek meg – egyhangúan elfogadta a szolidaritási adó tervezetét, így az új adó tizedikén hatályba is léphet.
Az új adó rendkívül fontos állomás a magyar demokrácia fejlődésének útján. Végre sikerült a magyarokra rákényszeríteni a demokratikus szolidaritást, és ez azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a mi fasiszta, rasszista, idegengyűlölő népünk végre kénytelen lesz elfogadni a modern multikulturális társadalom elveit.

A világ demokratikus erői örömmel üdvözlik a döntést, számos sajtóorgánum vezércikke beszél az új magyar adóról.

A szolidaritási adó egyszerre jövedelemadó és vagyonadó. A kormány megteremtette annak a lehetőségét, hogy a leghangosabb uszítókat és a legaktívabb fasisztákat mintegy gazdasági szankciókkal sújtsa. Az úgynevezett szegények vagyonuk és jövedelmük arányában viselik majd a terheket.

Az új adó bevétele teljes egészében a hazánkba érkezett menekültek segélyezésére és ellátására fordítandó.

Jellemző, hogy az ellenzék a törvény megszületésének minden fázisát bojkottálta, de a sajtóban az ellenzéki oligarchák mindvégig arról sírtak, mennyire hátrányos ez a törvény a szegény magyarok számára. Elég szégyen, hogy erre a makacs fasiszta népre gyakorlatilag rá kell tukmálni a demokráciát és a szolidaritást. A világ más államaiban önkéntesek ezrei akadnak, akik maguk ajánlanak ingyen munkát és anyagi eszközöket a menekültek megsegítésére. A legjobb példa a franciaországi Nancy városában élő világhírű Petit házaspár, akik mindhárom kisgyermeküket nevelőszülőknél helyezték el, hogy minden erejüket, energiájukat és pénzüket a menekültek megsegítésére fordíthassák. Róluk kéne sok magyar rasszistának és fasisztának példát vennie.

Budapesten olyan hírek járnak, hogy tömegtüntetés készül az új törvény ellen. Remélhetőleg a rendőrségi gumibotok és vízágyúk majd megfelelő leckében részesítik a sok hőzöngő fasisztát.

A miniszterelnök a nyugati sajtó képviselőinek azt nyilatkozta, hogy a kormány komolyan vizsgálja a mentelmi jog gyors megszüntetésének törvényes lehetőségeit. Egyetértünk. Ideje volna, ha a leghangosabb ellenzéki vezetők minél hamarabb rács mögé kerülhetnének.

Örvendetesen erősödik a hazai demokrácia. A világ demokratái hamarosan büszkék lesznek majd az új, a multikulturális Magyarországra.


Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja visszaemlékezéséből:

(Az Iszlám Világarchívumból)

A kőzápor gyorsan meghátrálásra kényszerítette az osztrák rendőröket. Először tőlük balra dőlt le a kerítés. A drótvágók a másik oldalon is dolgoztak, egy percen belül háromméteres rés támadt ott is. Ezrével tódultak át rajta az emberek.

A kőzápor közben nem csillapodott. Mire a könnygázzal próbálkoztak volna, már a nyakukon voltunk.

A mai napig büszke vagyok rá, hogy én voltam a nickelsdorfi győztes csata vezénylő tábornoka. Kitettek magukért az alvezéreim is.

Lélegzetvételnyi szünetet sem hagyhattunk az ellenségnek. Olyan emberáradat zúdult a rendőrökre, hogy levegőt se tudtak venni.

Én, aki annak idején annyiszor szálltam szembe az ittenieknél sokkal keményebb és elővigyázatosabb izraeli rendőrökkel, már ebben a pillanatban éreztem, hogy győztünk. Győztünk és áttörtünk.

A rendőrök megpróbáltak fegyelmezetten hátrálni, hogy utána támadhassanak. Közben gumibottal csépelték a mieinket.

Nem engedhettem meg, hogy összeszedjék magukat. Ezek kiképzett rendőrök voltak, igazi harcosok akkor is, ha sose szagoltak puskaport. Ezzel szemben én csak egy hatalmas csőcselék felett diszponáltam, és legfeljebb néhány tucat valódi harcosom volt. Meg több száz olyan, aki már vett részt harcban. A többiek? Ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen, sok országból jött söpredék. Rengeteg rabló és gonosztevő volt köztük, ami ilyen esetekben óhatatlan.

Hogyan fognak ezek helytállni?

Egyetlen előnyünk volt: az iszlám ereje. Ezzel kellett élnünk. Ezt kellett fegyverként használnunk.

Az iszlám vad lelkesedése. Ez adott erőt a mérhetetlen tömegnek. Az iszlám ereje, ami a leggonoszabb útonállót és a legalattomosabb csirkefogót is arra sarkallja, hogy az iszlám terjesztéséért áldozza életét, mert akkor bűnei bocsánatot nyernek, és az idők végezetéig élvezheti a paradicsom elmondhatatlan örömeit.

Beszélgettem nyugatiakkal, gyaurokkal, akik nem hittek az iszlám erejében. Ostoba emberek voltak. Nem voltak hajlandók megérteni, hogy az általuk széltében magasztalt technológiai haladás csupán vékony fátyol az emberiség testén, amely tüstént szertefoszlik, ha igazi eső vagy vihar kezdi verni a Földet.

Hát a régente, az egykori Nyugat-Európában oly sokat magasztalt demokrácia? Az volt a történelem legnagyobb és legbutább hazugsága.

A demokrácia a nagyvárosi tömegek becsapásának eszköze volt, amúgy gyönge nádszál, ami átszúrja annak a szerencsétlennek a tenyerét, aki rá akar támaszkodni.

Valójában a régi Európa és Amerika fölött ugyanúgy szultánok és emírek uralkodtak, mint az iszlám országaiban, de az ostoba alattvaló nem ismerte valódi uralkodóit. Ezek a keshedt elméjű gyaurok azt képzelték, hogy uraikat maguk választják.

Ma már mindenki tudja, hogy az állandóan ismétlődő szavazások csak díszlet-embereket emeltek látszólagos hatalomba, ezeknek alig volt némi mozgásterük. A szultánok és emírek ugyanazok maradtak, ők uralták a pénzt, a piacot, és döntöttek róla, mit engednek meg a „demokratikusan” választott marionettfigurák számára.

A Nagy Vonulást szerintem ezek a gyaur szultánok és emírek fundálták ki, mert Allah elvakította őket ostoba pöffeszkedésükben, és buta gőgjüktől vezetve azt képzelték, hogy ez is csak az ő hatalmukat fogja növelni. Nem vettek tudomást az iszlám valódi erejéről.

A gyaur Európát olyan emberek irányították, akik örökös utazási viszketegükben állandóan ide-oda röpködtek a világban, mint valami tájékozódási képességétől megfosztott varjú. Ők alakították a gyaur majmok bálványát, a divatot, és a tehetősebb emberek őket utánozták örökös utazgatásaikkal.

Az állandó utazgatás miatt ezek az emberek egyféle sajátos luftballon-szubkultúrában éltek. Mivel sok helyen jártak, azt képzelték, hogy ismerik a világot, pedig csak fölötte röpködtek, a színét látták, a mélységéről meg sejtelmük sem volt. Valójában egyetlen népet, egyetlen országot sem ismertek, a sajátjukat sem. A tudatlanságot hitték a felelős cselekvés alapjának, amikor a többi luftballonnal lebegve kiagyalt fantazmagóriáikat a többi emberre akarták kényszeríteni.

Ilyen luftballon-emberek agyalták ki a Nagy Vonulást, ilyenek pénzelték, ilyenek segítették, ilyenek teremtették meg és szolgáltatták hozzá a média-propagandát, ilyenek mozgatták a „migrációt” támogató politikai erőket és egyéb szervezeteket.

Allah hatalma végtelen!

Az igaz ügy ilyen módon a gonoszok akaratából, a gonoszok pénzén, a gonoszok támogatásával győzedelmeskedett.

A luftballon emberek azt képzelték, ha elegendő muszlimot telepítenek Európába, csírájában fojtják el ezzel az európai népek törzseinek, nemzetségeinek és nemzeteinek mindenféle önrendelkezési törekvéseit, olyan kevert népséggé téve Európa lakosságát, amely teljesen ki van szolgáltatva az ő hatalmuknak.

Allah hatalma végtelen!

A Nagy Vonulás résztvevői hetven országból érkeztek, és a luftballonok a maguk kis gyaur tyúkeszével azt hitték, majd velük sakkban tarthatják az őslakosokat, az őslakosokkal meg őket, és olyan birodalmat építenek mindnek a feje fölé, amilyet csak akarnak.

Allah hatalma végtelen!

A luftballonok a maguk kis gyaur tyúkeszével azt gondolták, hogy a világon mindent a pénz mozgat, mindent a kapzsiság motivál. Mivel a pénz az ő kezükben volt, annyit gyártottak belőle, amennyit akartak, sőt annyit használtak belőle virtuális üzleteikben, amennyi ténylegesen sose létezett, azt képzelték, hogy ők a világ urai.

Allah hatalma végtelen!

Ezek a luftballon-emberek el sem tudták képzelni, hogy az Allah teremtette világban az embereket más is mozgathatja, mint a pénz. Ostobaságukért megfizettek. Allah akarta így.

Allah hatalma végtelen!

Ezek a luftballon-emberek semmit sem tudtak Allahról. Igazából nem is volt vallásuk. Saját egykori hitüket – a kereszténységet – régen megtagadták. Sőt. Kigúnyolták a saját vallásukat, és gyakorta megalázták a híveit.

Sőt. Még ennél is rosszabbra vetemedtek.

Azt hirdették, hogy Allah voltaképpen nem is létezik, hogy a világot és az embert maguk a dolgok teremtették, amelyek valami megmagyarázhatatlan élettelen folyamattól vezérelve élővé alakították át az élettelent.

Minden igazhitűtől elnézést kérek fentebbi gyalázatos mondatomért, senkit sem akartam megbotránkoztatni, csak érzékeltetnem kellett a gyaurok elvetemültségének igazi mélységeit.

Insallah…

Azt hitték, hogy a pénz minden. Nem ismerték az iszlám erejét, sejtelmük sem volt róla, hogy az igazi emberi motiváció mélyén nem az ő nevetséges dollárjaik és euróik állnak, hanam – Allah.

Akkor is ilyen gondolatok kergették egymást a fejemben, amikor azt figyeltem, mennyire képesek helytállni a nickelsdorfi csatában az osztrák rendőrök.

A gyaur Európában a rendőröket nem lehetett kiváltságos embereknek tartani. Az állam rosszul fizetett alkalmazottai voltak, és nekik kellett nehéz helyzetekben a gazdáik helyett kitartaniuk.

Ezek a rendőrök zömmel válogatott fickók voltak, akik olyan kiképzést kaptak, és olyan felszereléssel rendelkeztek, hogy azzal le kellett volna győzniük az általam vezetett fegyelmezetlen tömeget.

Ha én vagyok a parancsnokuk, nem tétováztam volna. Azonnal tüzet nyitunk, és irgalom nélkül legéppuskázzuk az egész tömeget. Nekik ezt kellett volna tenniük. Igazából nem is csodálkoztam volna rajta, ha tüzet nyitnak. Ebben az esetben azonnal visszavonultam volna a társaimmal együtt. Akkor még nem érkezett el a győzelem ideje.

Ha az otthonodat vagy a hazádat erőszakos idegenek tömege akarja elözönleni, védekezned kell. Ez történik ősidők óta a világ minden értelmes részén. Magam sem cselekednék másképpen.

Ha én vagyok a rendőrök parancsnoka, és látom a tömeget irányító ismeretlenek elszántságát, észlelem a két oldalról zúduló kőzáport és a támadást, habozás nélkül tűzparancsot adok. Más módon nem tudtam volna megvédelmezni az országomat.

A fal, az árok vagy a kerítés önmagában senkinek az országát sem védi meg a betolakodóktól. Vitéz karokra is szükség van.

Ez hiányzott itt Nickelsdorf mellett az osztrák rendőrökből.

Vagy talán nem is a vitézség. Sokkal inkább a harci elszántság.


A szerencsétlen rendőrök nem akarták megérteni, hogy ez már – háború. Azt hitték, holmi zavar, lázadás, és nekik csak a rendet kell fenntartaniuk.

Tévedtek. Harcolniuk kellett volna.

Számukra már csak a fegyverek használata biztosíthatta volna a túlerőt. Két ponton is ledöntöttük a kerítést, az emberek őrjöngve nyomultak be a réseken. Közben két oldalról is kövek záporoztak a rendőrökre. Arcból nekik rohant a tömeg.

Ezért volt döntő fontosságú a pillanat, amikor meghátráltak. Én is hátravontam volna a csapatot, hogy megőrizzem az irányítás lehetőségét. De akkor azonnal tűzparancsot adtam volna.

Megbeszéltem a társaimmal, ha tüzet nyitnak, és a tömeg meginog, mindannyian távozunk, mentjük az életünket.

A rendőrök lehetőségei egyre fogytak. Már a kerítés mögött hömpölygött a tömeg, és elnyeléssel fenyegette a dühödten hátráló rendőröket.

Ez volt az utolsó lehetőségük.

Éberen figyeltem, és nem hagytam időt a parancsnoknak a megfontolásra. A kőzáport már nem tudtuk fokozni, viszont a drótvágósok számára gyorsan kijelöltem a kerítés két újabb pontját. Ali Hasszán parancsomra egy nagyobb csapattal megkerülte a rendőrök jobbszárnyát.

Ez volt számukra a vég kezdete.

Most már három oldalon keveredtek közelharcba. A kőhajigálókat arrébb vezényeltem, bevittem őket is a kerítés mögé.

Ezekben a feszült pillanatokban dőlt el minden. Most már hiába nyitottak volna tüzet.

A mi tömegünk vak lelkesedésében nem nézett semmit, magát sem. Már nem számított, hányan halnak meg. Allah számított, a dicsőség és a győzelem.

Tudtuk, hogy áldozat nélkül lehetetlen. Insallah.

Azzal számoltunk, hogy több ezer áldozata lesz az áttörésnek. Nem érdekes, ennyi muszlim megy Allah paradicsomába.

A huszonnégy halott – a kölykökkel együtt – nevetségesen csekély ár volt az áttörésért.

A zömüket mi magunk tapostuk agyon – a tömeg. Igazi harcos egy se volt közöttük, az iszlám másod-harmadrangú katonái voltak, nők, kölykök, öregek.

Allah olcsón adta a győzelmet.

A három rendőr ezekben a pillanatokban halhatott meg. A brutális közelharcban sokféle fegyver volt a mieink kezében. Kések, bárdok, még balták is. előző nap néhány szudáni a szemem láttára vágott lándzsanyélnek való hosszú faágat. Ezekre út közben vásárolt vagy lopott hosszú konyhakéseket illesztettek. Remek ötlet volt, gyorsan megbíztam őket, készítsenek legalább egy tucat lándzsát. Husszein szerzett elég konyhakést, a szudániak meg gyorsan megtanítottak lándzsával harcolni néhány vállalkozó szellemű arab fiatalt. Ezek a hegyes végű hosszú piszkafák félelmetesek az ő kezükben.

Valaha az arab lovasok voltak a lándzsa mesterei, most pedig arabok tanulnak lándzsaharcot szudániaktól…

Allah útjai kifürkészhetetlenek…

A rendőröket talán a lándzsák ölték meg, de az is lehet, hogy ugyanúgy eltaposta őket a tömeg, mint mást.

Amikor az alakzatuk darabokra esett, menekülőre fogták.

Ekkor azonban már az enyémek Ali Hasszán vezetésével bekerítették a helyszínt. Elsősorban a rendőrségi járműveket akartam elfoglalni. Ez sikerült is. a rendőrkocsik és három páncélozott jármű a kezünkbe került, a magán személygépkocsik egy része még el tudott menekülni.

Husszein már egy rendőrségi páncélautó tornyában pózolva fogadott. Gépfegyver volt a kezében.

Megcsóváltam a fejem.

-         Azonnal szállj le onnan, és tedd le a fegyvert!

A fiú elszontyolodott.

-         Miért? Megszereztük, vagy nem?
-         Szeretnél páncélautón parádézni, és a kezedben gépfegyvert rázni, mint Szíriában?

Bólogatott.

- Felejtsd el!

Dacosan csalódott arcot vágott.

-         Ennek még nem jött el az ideje, Husszein. Egyelőre menekültek vagyunk. Kérünk. Ha kell, könyörgünk. Legyünk minél többen.

Csendesen bólintott, és a földre tette a géppisztolyt.

-         Te vezetheted az embereket Ausztrián keresztül.

Felderült az arca.

Ideje volt véget vetni a szentimentális ábrándozásnak. Az emberek ezrével özönlöttek át az osztrák határon. El kellett érniük a német határt, mielőtt ott is kerítés, vagy bármi egyéb akadály létesül. Úgy tudtuk, a német kancellár asszony kész befogadni minden menekültet, de sohasem lehetett igazán megbízni az európaiakban.

Szabadon engedtem az elfogott néhány osztrák rendőrt. A többi menekült, vagy csüggedten gubbasztott valahol az út mentén. Egy tiszt magában cigarettázva guggolt egy tócsa mellett. Sohasem láttam olyan üres tekintetet.

A kezünkbe került gépfegyvereket elhajigáltuk. Nem akartuk, hogy a gyaurok felébredjenek.

A pisztolyokat azonban a ruhánkba rejtettük.

Husszein autóba szállt, és a menet élére indult. Mi Ali Hasszánnal visszatértünk Magyarországra.

Ez volt a nickelsdorfi csata, az iszlám első győzelme a leendő Eurábiában, a hedzsra 1393. esztendejében.

Allah megadta nekem a dicsőséget, hogy vezér lehettem.

Áldassák Allah neve mindörökre!


Internetes felhívás

Gyere te is tüntetni az aradi vértanúk ünnepén!

Megmozdulunk az ország minden jelentősebb városában! Gyere te is az utcára!

Ma van az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója.

Nincs azonban sem időnk, sem lehetőségünk arra, hogy nemzeti múltunk hőseit gyászoljuk, ahogy illene.

Hazaáruló kormányunk arra kényszerít bennünket, hogy Ázsiából és Afrikából ide özönlő migránsok százezreit tartsuk el, és szállásoljuk el. Minden tizenkettedik másodpercben érkezik egy újabb illegális bevándorló.

Határaink tárva-nyitva állnak! Az jön be, aki akar! Senki sem tudja, hány terrorista vagy köztörvényes bűnöző érkezett az országunkba.

A kormány újabb adót tett a nyakunkba, amit ezekre a betolakodókra akar fordítani, pedig a hazai lakosság jelentős része él szegénységben. Budapest úgy fest, mint egy lebombázott nagyváros.

Ha a te otthonodba is migránsokat költöztettek, vagy ezután akarnak költöztetni, ha te is úgy érzed, hazánk és népünk fontosabb az ingyenélő csőcseléknél, gyere te is!

Együtt erősek vagyunk!

Folytatása következik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése