NEGYVENEGYEDIK RÉSZ
Horváth Márk már márciusban megpróbálta megerősíteni az
őrséget. Azt jelentette, hogy a várban még hatszáz gyalogos sem szolgál, a
védelemhez ez nagyon kevés. Ezzel természetesen az illetékesek is tisztában
lehettek, de ez még nem jelenti azt, hogy tüstént intézkedtek volna a vár
megerősítéséről.
Leginkább ígéreteket kapott.
Bécsben még mindig abban bíztak, hogy sikerül békét kötni a
törökkel. Ostoba ötlet volt. a töröknek nem volt ellenére a béke, de előbb szerette volna elfoglalni
Szigetvárt. Ferdinánd elkeseredett erőfeszítéseket tett, amelyek csak arra
voltak jók, hogy a hadi készülődést akadályozzák.
Március végén a boszniai pasa csapatai átkeltek a Száván, és
Zrínyi váraira rontottak. Nyilvánvalóan az volt a céljuk hogy lekössék a
veszedelmes horvát bánt, ne tudjon a segítségére sietni Szigetvárnak.
Az uralkodó ekkor még mindig békeajánlatokkal bombázta a
Portát…
Érdekes, a német birodalmi gyűlés hamarabb észlelte a
veszedelmet, mint a bécsi uralkodó. Úgy vélték, a török Szigetvár elleni tervei
a német birodalmat is veszélyeztetik, ezért a birodalmi rendek támogatásukról
biztosították a császárt, és pénzsegélyt is küldtek.
Talán itt kezdtek a dolgok megfordulni, talán másutt.
Nádasdy nádor kieszközölte, hogy Ferdinánd háromezer aranyforintot küldjön a
szigetvári katonák hátralékos zsoldjára. Ez nyilván segített valamit, de
erősítést még önmagában nem jelenthetett. A király elrendelte a szigetiek
zsoldjának felemelését is.
Április elején a kapitány szigetvári tiszti küldöttséget
menesztett Bécsbe. Ekkor már Győr és Pápa őrsége is harcban állt a portyázó
törökkel. Zrínyi és Nádasdy egyik levelet a másik után küldték Bécsbe, hogy
Szigetvár megerősítésére bírják az uralkodót.
Nádasdy személyesen sietett Bécsbe. Úgy tűnik, sikerült
végre meggyőznie Ferdinándot. A király „Nádorispán uramat elbocsátá teljes
hatalmával és meghagyta néki, hogy az ellenséggel, ki Zyget alatt vagyon
megvína, alája adta mindennemő seregét.”
Magyarán: az uralkodó felhatalmazta Nádasdy nádort a
védekezésre. Ezzel azonban csak a jogi akadályok hárultak el. A nádor
mozgósíthatta a magyarországi fegyveres erőket.
Legfőbb ideje volt. a török éppen Pápa várát fenyegette. A foglyok
vallomása szerint ez egy három-négyezer főnyi kontingens lehetett. Győrből azonnal
háromszáz huszárt vezényeltek Pápára.
A környező kisebb várak felvették a harcot a törökkel. Április
huszonegyedikén fontosabb tiszteket ejtettek fogságba, az ő vallomásuk
tisztázta az oszmán had erejét.
Közben Zrínyi Miklós személyesen vezetett ellentámadása
visszakergette a déli szárnyon a boszniai pasa csapatait.
A Bécsben tartózkodó szigetvári tiszti küldöttség ígéretet
csikart ki a királytól: „őfelsége
mind népet, mint pénzt, mint egyéb szükségeset elég lőendőt akar küldeni”. Ígéretnek
szép ígéret volt – semmi sem lett belőle.
Zrínyi, ahogy a saját frontján visszaverte a támadást,
azonnal Bécsbe rohant, hogy az uralkodót Szigetvár jelentős megerősítésére
bírja. A király rövid időn belül segítséget ígér, de a Ferdinándot már jól
ismerő bánnak ez kevés volt. Az uralkodó erre Zrínyi jelenlétében parancsot
küldött Varasdra, Wildsteinernek, az ottani főkapitánynak, hogy azonnal küldjön
kétszáz gyalogost Szigetvárra.
Ez sem lett volna valami égbekiáltóan nagy erősítést, de ez
legalább ért volna valamit.
Csakhogy…
A varasdi főkapitány elöljárói a stájer rendek voltak, és a
tiszt azt felelte, minden katonájára szükség van Stájerország esetleges védelme
érdekében, és egyetlen katonát sem küldhet sehova.
Az új budai pasa, a Szigetvár elfoglalását tervező Kádim Ali
április elején indult el Isztambulból háromezer janicsárral. Belgrádban csatlakoztak
hozzá a boszniai pasa, a belgrádi és a pozsegai bég hadai. A magyarországi
hódoltsági csapatok Szigetvártól tizennégy kilométerre, Szentlőrinc mellett
várták.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése