Több budapesti színházban is dolgozott kellékesként a
századforduló évtizedeiben Baghó. Sajnos, a keresztnevét nem sikerült
kinyomoznom.
Szellemes és furfangos ember volt, anekdoták tucatjait
mesélték róla.
Kezdő kellékesként megkérte egy csinos kóristalány kezét. A
buta fruska elhúzta a száját.
- Talán majd kellékesné leszek? Mit képzel?
Tíz év telt el. Baghó ismert kellékes lett, és megrögzött
agglegény. A lány fennen hordta az orrát, de csalódnia kellett. Aki kérte, nem
kellett, aki meg neki kellett volna, nem kérte.
Tíz év múlva eszébe jutott a közben tekintélyes kellékessé
lett Baghó. Tudta, hogy a férfi agglegény maradt. Az ő szépsége viszont nagyon
megkopott, és még mindig nem talált férjet. Ideje volna, hogy végre bekössék a
fejét!
Merészen Baghó elé állt.
- Ön megkérte a kezemet!
Baghó csodálkozott.
- Mi van, kérem?
- Megkérte a kezemet!
Baghó elmosolyodott.
- Ja? Az még a múlt században volt.
- Akkor kosarat adtam.
- Tudom.
- Azóta meggondoltam magam.
Baghó vállat vont.
- Én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése