Szőke nő zűrben az űrben - 176.

KÉTSZÁZHETVENHATODIK RÉSZ

Mindegyik láthatóan kisebb volt a Rodney-nál, és legyező alakban közeledtek felé. Vagy a könnyűcirkáló felé.

-         Kik ezek? – sikoltotta Helmut.

-         Hallottad – felelte csüggedten Ed Philips. – Ismeretlen osztályú, felségjelzés nélküli hadihajók.

-         Végünk van?

Helmut kérdése tompán kondult a csendbe.

A szőke nő nagyot sóhajtott. Nem! Nem hagyja!

„Admirális a hajónak! Mi a javaslatod?”

Azonnal jött a válasz:

„Hajó az admirálisnak! A Rodney fegyverrendszerei aktiválva! A csatahajó tűzparancsra vár!”

Karen egy bólintással konstatálta a jelentést. Meglepődve hallotta, hogy Ed Philips a fogát csikorgatja.

-         Tárgyalni lehetne velük? – kérdezte Helmut.

Egyikük sem felelt. Mind a kettő merően nézte a panorámaképernyőt.

Az öt idegen hajó vadul pislogott, mint valami részeg hullócsillagok alkalmi raja. Karen az első pillanatban azt hitte, morzejelek. Nem. Nem morzejelek voltak. Az idegen hajók tüzeltek rájuk.

A hajó újra megrázkódott, Helmut leesett a lábáról Ed Philips a székbe zuhant. Karen is csaknem elvágódott, a vezérlőpult szélébe kapaszkodva maradt állva.

-         Folyamatosan tüzelnek ránk – motyogta Ed Philips.

Karen szórakozottan bólintott. Maga is látta.

„Admirális a hajónak! Kárjelentést kérek!”

Csend volt, csak Ed Philips fogvacogása hallatszott.

„Hajó az admirálisnak! A Rodney csatahajó védernyője alatt vagyunk, nem értek bennünket károk! A csatahajó fegyverrendszeri és védernyője százszázalékosan aktiválva, asszonyom! Becslések szerint még tíz percig álljuk a támadást!”

Karen bólintott.

Az öt pont folyamatosan villogott a panorámaképernyőn.

„Hajó az admirálisnak! Nyomatékosan kérjük a tűzparancsot, asszonyom!”

Karen magához tért. Nincs más lehetősége, ha a védelem legfeljebb tíz percig tart ki.

„Admirális a hajónak! Tűzparancsot adok!”

„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal!”

Legfeljebb néhány másodperc telhetett el. A Rodney hirtelen megrázkódott, és ezernyi apró tüzet bocsátott ki magából, mint valami kitörő vulkán. Lenyűgözve figyelték.

Rövid és egyoldalú tűzijáték volt. Szinte egyszerre lobbant fel a képernyőn az öt apró fénypont, perzselő tűzcsóvává növekedtek, aztán gyorsan elenyésztek. A panorámaképernyő kiürült.

„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs végrehajtva! Az ellenség megsemmisült! Ismétlem, az ellenség megsemmisült! Veszteség nulla!”

Karen látta. Komoran bólintott. Az járt a fejében, hogy hány embert pusztított el azokon a hajókon kurta másodpercek alatt.

Ed Philips is hasonlót gondolhatott, mert a szőke nőhöz lépett, és átkarolta a vállát.

-         Szerintem automata harci egységek voltak, Karen. Senki sem tartózkodott a fedélzetükön. Azért voltak sokkal kisebbek. Semmiféle emberi létfenntartó felszerelést nem kellet hordozniuk.

Karen bólintott. Talán.

A következő pillanatban elsötétült a tekintete.

A panorámaképernyőn megjelent a Rodney csatahajó pontos mása.

Folytatása következik.