TIZENHATODIK RÉSZ
Az aknaharc a várostromok igen
ősi elemei közé tartozik. Már az ókori keleten is alkalmazták.
A védők figyelmét színlelt
rohamokkal, látványos, nagyszabású ostromműveletekkel kötötték le, igyekeztek a
védelem erőit folyamatos átcsoportosításokra kényszeríteni.
Közben az aknászok jól álcázva
alagutat fúrtak a vár alá, és módszeresen, körben aláásták a falakat. Az
aláásott falszakaszokat fagerendázattal gondosan aládúcolták. Amikor
körbeértek, elhagyták az alagutat, és felgyújtották a gerendázatot. Ahogy
elégett, a fal körben összedőlt.
A lőpor megjelenésével az
aknaharc új dimenziói nyíltak meg. Már nem kellett az egész várfalat aláásni,
elég volt néhány fontos szakaszát aláaknázni és felrobbantani. Sok vár esett
így el. A használható lőporos akna kifejlesztése Pedro Navarro spanyol hadmérnök nevéhez fűződik. 1502-ben sikerült
felrobbantania a Nápoly melletti Castell
del”Ovo (Magyarul körülbelül Tojásvár) falait.
Nem Navarro próbálkozott azonban
először, lőporos akna használatáról már 1405-ből is van adat, sőt állítólag Nándorfehérvár magyar védelmezői már 1440-ben
sikerrel vetették be a török ellen.
A hadtörténeti irodalomban
azonban olyan szerző is van, aki szerint az első sikeres aknaharc csak 1536-ban
történt.
Az oszmánok gyorsan eltanulták. Az
aknaharcnak a török világhírű, rettegett szakértője volt. A kor legjobb
aknászai az oszmán hadseregben szolgáltak. Elit alakulatok voltak, minden
fontosabb vár ostrománál bevetették őket. A gránitot is megfúrták, bármilyen
falat aláástak, kitartásuk és leleményességük közmondásos volt. igen szaporán
dolgoztak.
Az első állandó aknász
alegységeket az oszmán hadseregben hozták létre. Nyugat-Európa sokkal később
követte a törököt. Ott Franciaországban állítottak fel először aknász századot,
de csak 1673-ban.
Zsoldos aknász osztagok ennél
korábban is harcoltak az európai hadszíntereken, de ezek üzleti alapon működtek.
Egy-egy tapasztalt aknász vállalkozó magas zsoldként állt saját gondosan
kiképzett csapatával együtt annak a hadviselő félnek a szolgálatába, aki többet
fizetett. A gyalogosok vagy lovasok zsoldjának többszörösét követelték, és ha
nem kapták meg a járandóságukat, azonnal továbbálltak. Nem egyszer az ellenség
szolgálatába.
Érdekes, hogy a magyarországi
török várak ostrománál az ilyen nyugatról fogadott aknász csapatok kirívóan
sikertelennek, az alagútharcban a török védők szinte mindig felülmúlták őket.
Buda 1686-os visszavétele idején
Lotharingiai Károly és vezértársai igen sokat bosszankodtak a külföldről
fogadott aknászok ügyetlensége és használhatatlansága miatt.
Az ostromakna ellenszerének, az
ellenaknának a feltalálása talán spontán következett be, a találmányra több
jelölt is akad, ma már lehetetlen dönteni az elsőségről.
Ha Nándorfehérvár magyar védői
valóban lőporos aknát alkalmaztak, az ellenakna módszere igen hamar megjelent
Magyarországon.
Érdekes, hogy a magyar végváriak
a török aknaásás ellen roppant egyszerű és hatékony módszert találtak ki.
A veszélyeztetett helyeken egy-egy
csapat ember tapasztalt vezető irányítása alatt vigyázott kellő mennyiségű
lőporral és az ásáshoz szükséges eszközökkel. Néhány közülük éjjel is
virrasztott. A legfontosabb helyen egy-egy feszesre kihúzott bőrű dob állt,
rajta pedig – babszemek.
Ha a török ásott, a babszemek
ugrálni kezdtek a dobon. A magyarok pedig villámgyorsan munkába fogtak. Tudták,
hogy most nincs idő jelentéstételre, hadmérnöki értekezletre, azonnal
ellenaknát kell ásni, mert a török a fal alá jut.
A magyar ellenaknák többnyire a
török aknászok alatt robbantak fel, megölve ölet, aknáikat pedig betemetve. A
török aknászok igen sok embert veszítettek a magyar várak alatt.
Érdekes, hogy a hivatásos
hadmérnökök nem boldogultak a török aknákkal. Eger 1596-os elestének egyik oka
éppen egy török akna volt, amelynek elhárítása nem sikerült. Ott vesztette
életét egy olasz hadmérnök.
Aknaásásra mindig számítani
kellett, ha a török a fal közelébe jutott. Mihelyt a várárkot feltöltötték, a
mocsarat lecsapolták, a vizet elvezették, tüstént hozzá is fogott. A magyar
parancsnokok azonban mindig számítottak rá.
Zrínyi-Újvár ostroma idején a költő
és hadvezér Zrínyi Miklós még idejében üzent, hogy a szárazások elfoglalása
után a török a falak közelébe jutott, azonnal aknasásba fog kezdeni. A felelőtlen
és ostoba olaszok rá se hederítettek. A török pedig másnap felrobbantotta az
egyik bástyát.
Szigetvárnál is számítani kellett
a török aknászok tevékenységére.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése