Szőke nő zűrben az űrben - 190.

SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

 Íródott Nyuzga javaslatára

Karen összevont szemöldökkel meredt a képernyőre. Most nem érkezett azonnal válasz. Helmut értetlenkedve bámulta hol a szőke nőt, hol az elsötétülő képernyőt, Ed Philips láthatóan gondolkodni próbált.
„Hajó az admirálisnak! Egyetlen ilyen objektumot találtam. A csatahajó parancsnoki lakosztályának hátsó falában található. Nyolcvan méterre van a hibernációs kamrától.”

A számítógép ezt az utolsó adatot kérés nélkül is megadta.
-         Admirális a hajónak. Képernyőre!
Azonnal megjelent újra a csatahajó tervrajza, ezúttal szürke árnyalatban, hogy annál jobban elüssön tőle a négyszögletes bíbor színnel jelzett terület a parancsnoki lakosztály hátsó falában.
Nem is volt annyira kicsi.
-         Mekkora ez valójában? – kérdezte Helmut.
-         Akkora, mint a teljes parancsnoki lakosztály – vágta rá a szőke nő.
-         Gondolod, hogy itt bujkál valaki?
Karen nem felelt. Gondolkodott. Annyi meglepetés érte már, amióta ugyanez a könnyűcirkáló elrugaszkodott vele a Hold felszínéről, hogy most már semmin sem lepődött meg.
Mi várhat még rá? Mikor lesz ennek az egész lidércnyomásnak vége? Vége lesz-e valaha egyáltalán?
Mit is mondott még Robert?
-         Admirális a hajónak! Kérem ellenőrizni, hogy a Rodney minden eszköze, áramköre, számítógépe és egyéb berendezése fölött tényleges ellenőrzést gyakorlunk-e! Vannak-e olyan eszközök, amelyek felett nem diszponálunk? Ha igen, azonnal kérem a listájukat!
Most azonnal válaszolt a könnyűcirkáló:
„Hajó az admirálisnak! A csatahajó fő számítógépe a fedélzetén található minden berendezés felett ellenőrzést gyakorol,és rajta keresztül mi ellenőrizzük az említett összes eszközt.”

A szőke nő vadul megrázta a fejét.
-         Admirális a hajónak! Nem hiszem! Újabb, és mindenre kiterjedő ellenőrzést kérek!
„Hajó az admirálisnak! A parancs teljesítését megkezdtem!”

Karen dühös volt.
-         Admirális a hajónak! Az előbb felfedezett objektum mindenképpen rendelkezik informatikai vagy egyéb eszközökkel. Diszponálunk-e felettük?
Bűntudatos felelet érkezett:
„Hajó az admirálisnak! A jelzett területen semmiféle eszköz felett nem diszponálunk.”
 A szőke nő komoran bólintott. Sejtette.
-         Admirális a hajónak! Listát kérek a Rodney fedélzetén található összes hasonló objektumról!
„Hajó az admirálisnak! Parancsának teljesítése folyamatban!”
Karen bólintott. Csak minél hamarabb. Valami meghatározhatatlan félelem gyötörte, végükre akart végre járni a dolgoknak.
-         Karen, megmagyaráznád végre, mi zajlik itt? – követelte Helmut Schellenberg.
-         Azt hiszem, én sejtem – jegyezte meg Ed Philips, mire Helmut nem tudta, hogy most melyikükre figyeljen.
Karen ivott egy kortyot.
-         Hallottam valamit egy bizonyos Martinelliről, – mondta aztán. – és a róla elnevezett Martinelli-számítógépről.
Várakozásteljesen nézett Ed Philipsre.
-         Csak pletykákat hallottam róla – mondta a férfi.
-         Amelyek nyilván közelebbről és autentikusabb forrásból származnak, mint azok a mendemondák, amelyeket én hallottam róla a Földön.
Ed Philips elhúzta a száját.
-         Hát jó…
-         Mi fán terem az a Martinelli-computer? – kérdezte Helmut teljesen fölöslegesen.
Karen várt, Ed Philips azonban nem folytatta.
-         Előbb te – mondta, amikor a nő kérdőn nézett rá.
-         Az enyém nem sok – felelte Karen. – Csak éppen ennyi: Létezett a Földön egy Carlo Martinelli nevű Nobel-díjas tudós, aki állítólag képes volt arra, hogy valódi emberi tudatot töltsön a számítógépeibe.
-         Micsoda? – kiáltott fel Helmut.
-         Emberi tudatot. Élő tudatot.
Helmut Schellenberg szeme tágra nyílt.
-         Úgy érted, hogy valaki élő embernek a tudatát?
-         Igen, pontosan így értem.
-         Aztán? Mi történt azzal a Martinellivel?
-         Néhány esztendővel a Nobel-díj átvétele után eltűnt a Földről. Állítólag ismeretlen helyre vándorolt ki. Ez némi feltűnést keltett, hiszen mit akarhat egy Nobel-díjas tudós a világűrben? Rajta kívül egy ilyen se hagyta el az anyabolygót. Ráadásul nyomozás volt az ügyben, mert Martinelli távozása feltűnően tisztázatlan volt. A végén annyit állapítottak meg, hogy feltehetőleg illegálisan hagyta el a Földet. Én ennyit tudok.
-         Én pedig tudom a történet folytatását, – kezdte Ed Philips. – bár mindig mendemondának gondoltam. Azt hallottam, hogy ez a Carlo Martinelli nevű földi tudós beállt az egyik legfélelmetesebb kiskirály, a Vega-rendszer környékén tanyázó Warlord szolgálatába, és képes volt a hadúr tudatát számítógépekbe tölteni.
-         Warlord? – vakkantotta Helmut. – Ritka rossz hírű fickó volt, de szerencsére már nem él.
-         Arra ne végy mérget! – vigyorgott Ed.
-         Miért? Élhet?
Ed Philips válasz helyett a képernyő felé intett.
Helmut Schellenberg szeme elkerekedett.
-         Azt akarjátok mondani, hogy ott bent egy gépben Warlord tudata van?
-         Ez még korántsem biztos.
Folytatása következik.