Szürkül már a november

Szürkül már a november,
Gyengül a Nap fénye,
Nagy, szomorkás ködpamacsok
Feszülnek az égre.
——
Ránk kacsingat már a Tél,
Félelmeit küldi,
Nagy, jégpajzsos, hógalléros
Seregeit gyűjti.
——-
Szkepticizmus szálldogál
Esőfelhők hátán,
Szabadságról prédikál
A tévéből a sátán.
——
Bóvli bájjal kecsegtet
A kamu keblek halma;
Tákolódik a halott pénz
Világbirodalma.
——
Szürkül már a november,
Fogy a Nap világa,
Csupasz lett a vén körtefa,
Szomorú az ága.
——-
Adósodik a világ,
Mindennap szegényebb,
Uzsora-köd fojtogatja
A vén jegenyéket.
—–
Öltözködik már a Tél,
Idő az uszálya;
Minden emberi gonosz
A karikatúrája.
——
Kemény fagy a fegyvere,
Ezüst foglalattal,
De kinevet minden bankot
Kamatos kamattal.
—–
Szürkül már a november,
Fagyos hajnalt szőve;
A Múlt propaganda-része
Megy a temetőbe.
——
Fontoskodó pillanat
Hazudik merészet;
Rég elkorhadt jelszavakon
Kotlik az enyészet.
—–
Sunyi kamat csupán pajzsnak
Használja a holtat,
Elhitetné: nem kezünkben,
Csak a szánkban olvad.
——
Mosoly-álarc mögött bajsza
Hitler-módra vágott;
Globalizált balfácánnak
Nézné a világot.
——-
Szürkül már a november,
Fejek deresednek;
Az önjelölt világvégék
Szépen cseperednek.
——-
Szürke novemberi nap
Halvány szele játszik;
Odafent már semmi sem az,
Mint aminek látszik.
——-
Azt hiszi a Mulandóság,
Hogy minden övé lett,
Kályha mellett megcsóválja
Szép fejét az Élet.