Ima a zsarnokért

Az ókori Szürakuszai (Szirakúza) hírhedt szadista diktátora, Dionüsziosz egyszer azt hallotta valamelyik udvari emberétől, hogy a város legnagyobb templomában egy öregasszony mindennap az ő életéért imádkozik.
A zsarnok őszintén meghatódott. Egy alattvaló, aki szereti őt!
Látnia kell azt a derék nénit!
Másnap két szolgájával a mondott időben elosont a templomba. Az idős hölgy magában imádkozott a zsarnok életéért.
Dionüsziosz nézte egy ideig. Lassan felülkerekedett benne rossz természete. Vajon nem képmutatásból van itt ez a vénasszony? Talán valami kedvezményt akar? Jutalmat? Esetleg azt, hogy kegyelmezzen meg a fiának? Vajon melyik halálra ítélt lázadó anyja lehet?
Imádkozni imádkozhat, de ezért ne számítson semmire. Ezt jó tisztázni. Az alattvalónak kötelessége szeretni az urát!
- Hé, te vénasszony! Mit vársz tőlem, hogy imádkozol?
- Csak azt, hogy sokáig élj, uram! – felelte együgyű ábrázattal az öregasszony.
Dionüsziosz megrökönyödött. A nő egyszerű családba tartozhat, aligha anyja bármelyik elítéltnek.
Valóban szereti őt?
A zsarnok szélesen mosolygott.
-  Szeretnéd, ha sokáig élnék?
- Szeretném, uram!
Dionüsziosz erre csaknem megsimította az öregasszonyt, de győzött a megszokás. Visszahúzta a kezét.
- Miért?
- Öreg vagyok, uram, ismertem apádat. Sokfelé járok, látom a csapszékekben tivornyázni a fiadat.
- Ezért akarod, hogy soká éljek?
- Igen, uram.
Dionüsziosz elbizonytalanodott.
- Nem értem. Magyarázd meg!
- Rosszabb vagy apádnál, de a fiad nálad is hitványabb!