Egy hónappal Szenteste előtt

Hazajött a karácsonyfa,
Sudár, mint az ifjúkor,
S vékony, mint a Remény után araszoló
Hosszú,
Téli
Libasor.
——-
Világvége-hisztéria idején
Sudár, kamasz karácsonyfát
Dédelgetünk,
Te meg én.
——
Szinte áttetszően vékony
Halvány,
Mint a cibere;
Tavasszal kertünk földjébe
Tör utat
A gyökere.
——
Meghitt lélek -
Nemes bársony;
Egy hónap múlva karácsony.
——-
Arról suttognak a hulló,
Novemberi levelek;
Dehogy lesz itt világvége,
Csupán újabb
Zord esztendő
Közeleg.
——–
Várakozik a hidegben
Meghitt ádvent-menedék;
Melegedjen a kifosztott,
Megszorított
Nemzedék.
——
Szentestére várakoznak
Emberek és boldogtalan csillagok;
Létezik még kötelesség,
Amíg a Hold
Minden átkot
Túlragyog.
——–
Nem dől össze a négy sarok,
Nem törik el a kerék;
Bárhogy zörög pénz-mennyország,
Meg a pogány
Tőke-hívő
Csőcselék.
——
Kis fénylő rés
Sötét rácson;
Egy hónap múlva karácsony.
—–
Ádvent útját szegélyezik
Vaskos,
Borzas,
Titokzatos nagy ködök;
Csillagos ég hátterében
A Jóisten alázattal
Könyörög.
——
Pénz-szellet ömlik szerteszét,
Röppen,
Mint a szemétdombra
Törött lábú,
Vén kánya;
Elvadított,
Lebutított
Emberiség
Hosszú sorban,
Bőgve
Tódul utána.
——
Jön karácsony,
Csitul a zaj,
Nyílik
Ádvent ablaka;
Áldott legyen
Minden szelíd,
hosszú téli éjszaka.