Panelből jöttünk egykoron,
Talán ezer éve,
Színes virágokkal virít
Kertünkben a béke.
Csend terül az udvarunkra,
Mint egy puha párna,
Gyorsan elfeledtük, mi a
Lépcsőházi lárma.
Meghitt a ház, ha meg szabad
Levegőre vágyunk,
Vén körtefánk árnyékában
Enyhülést találunk.
Panelből jöttünk egykoron,
Vágytunk házra, kertre,
Anikóm mosolya, keze
Otthonná szentelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése