Több súlyos vereség után Rómában diktátorrá
választották Fabius Maximust, aki utóbb a “Késedelmeskedő”, azaz a
“Cunctator” állandó jelzőt kapta a hadtörténetben.
Fabius valójában nem azért kerülte a csatát, mert félt a
harctól, hanem azért, mert rájött, hogy a római hadsereg egyelőre taktikailag
alkalmatlan arra, hogy Hannibál ellen döntő ütközetet vívjon.
Ezért Fabius voltaképpen kisháborút folytatott. A nagy
csatákat kerülte, de ott kellemetlenkedett az ellenségnek, ahol csak tudott.
Rajtaütött a portyázóin, tőrbe csalta hírnökeit, zaklatta őket minden
lehetséges módon. Felőrlő harcot folytatott.
De nagy csata nem volt, és a közvélemény elégedetlenkedett.
Azt beszélték, Fabius fecsérli a rómaiak idejét és erejét.
Fabius néhány tisztjének is ez volt a véleménye.
Fabius Cunctator maga szófukar ember volt, és semmit sem
adott a fecsegésre. Úgy vélte, Hannibálnak az adott pillanatban az ő módszere
árt a legtöbbet.
A seregében azonban feltétlen engedelmességet követelt.
Tudott jutalmazni, de a hanyagabb tisztek nagyon féltek tőle.
Egy alkalommal Fabius éppen akkor lépett valamelyik tábortűz
mellé, amikor a fiatal tisztek őt szapulták. Éppen az egyik leghangosabb fickó
vitte a szót.
- Vajon hová vezet bennünket ez a vénember? – fontoskodott.
– Az égbe vagy a földre? Győzelemre biztosan nem! Mi a hadvezér dolga? Nem az,
hogy megütközzön az ellenséggel?
A többiek felpattantak, felismerték Fabiust. A nagyhangú
fickó azonban nem vette észre a parancsnokot, tovább handabandázott.
- Mi a hadvezér dolga? Szerintem az, hogy…
Most ismerte meg az öreg diktátort. Beléfagyott a szó.
- Te katona vagy, fiam?
Zavart makogás volt a válasz.
- Mit keresel itt? A csapatodnál volna a helyed!
A fickó igyekezett nagyon kicsire összehúzni magát.
- Mi a katona dolga?
Szájaskodni vagy engedelmeskedni? Takarodj a szemem elől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése