Lenkeffy Ica kabarészínésznő
édesanyja nagy izgalommal készült a lánya első fellépésére. Kinyomozta, hová
ülnek a premieren a vezető kritikusok, és közéjük váltott jegyet. Azt gondolta,
befolyásolhatja majd a véleményüket. Úgy vélte, őt senki sem ismeri, bátran
játszhatja az előkelő idegen hölgyet. Beült hát az előadásra, roppant higgadtan
és kimérten viselkedve - legalábbis ő így gondolta.
Amikor a lánya első jelenete következett, feszülten figyelt.
Amikor az első olyan jelenet következett, ahol volt a lányának is néhány mondata,
eljátszotta, hogy egyre jobban figyel, és egyre elragadtatottabb. Gondja volt
rá, hogy a kritikusok is észrevegyék, miként változik az idegen hölgy
hangulata. Meg volt győződve róla, hogy az urak őt szakértő idegen hölgynek
tekintik. Elérkezettnek látta az időt, hogy végre tegyen valamit a lánya
érdekében.
Amikor a lánya másodszor is a színpadra lépett, úgy tett,
mint aki nagyon figyel, majd elragadtatottan kiáltott fel:
- Micsoda tehetség! Ki ez a hölgy?
A legöregebb kritikus összevonta a szemöldökét.
- Honnan tudjam, ha
a saját anyja se ismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése