Líra-inflációs korban
A vén Pegazus megtorpan.
Gőzzel hajtott mű-paripák
Raja mű Parnasszusra hág.
Mű-sors keresi mű-okát;
Drog-ihlet halandzsát okád.
Líra-infációs korban
Rossz vers tombol hosszú sorban.
Szépet rabol, reményt zabál,
Fosztogat, akár a tatár.
Az igazi líra tiszta,
Soha semmit nem vesz vissza.
Líra-inflációs korban
Meghal a Szép egy szatyorban.
Jobb és bal – két ellen-akol,
A Költészet – nincsen sehol.
Líra-inflációs korban
Éden hűlt helyén pokol van.
Csatornában csúszik a dal,
Fennen szárnyal – a hivatal.
A szó a nyelv lelkét eszi,
S a bölcset a szakáll teszi.
Líra-inflációs korban
Tartalom fekszik a porban.
Lét helyett gügye nyelv-torna,
S alkalomhoz herélt forma.
Erkölcs combja szétterpesztve,
Eszme helyett csak – rögeszme.
Líra-inflációs korban
Lét falára halál koppan.
Jövendő ködfátyla rebben;
Nem sírhatunk ennél szebben.
Látunk mi még túlsó partot;
Isten teremt,
Ember – alkot.
Líra-inflációs korban
Kánon vihog híg humorban.
Intézményi líra-álca;
Pózoljon, aki pojáca.
Csak zörögjön, ami profán,
Ripacskodjon uborkafán.
Minden port elver az eső;
Csak külsőség a túlerő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése