Hogy a szegedi egyetemen József Attilának Horger Antallal
súlyos incidense volt, mindenki tudja. Arról azonban sokkal ritkábban esik szó,
hogy a költőnek Horváth János is
a tanárai közé tartozott.
Horváth János, a kiváló konzervatív irodalomtörténész Gyulai
Pál tanítványa volt valamikor, de legendás szerénysége saját egyéniségéből
fakadt. A korban kötelező “neobarokk” megszólításokhoz sem ragaszkodott, nem
kellett méltóságos úrnak titulálni. Mindenkinek “Horváth úr” vagy “tanár úr”
volt. Ennek jelentőségét ma már nemigen értjük, akkor feltűnést keltett.
József Attila egyszer bekopogott Horváth János tanári
szobájába.
- Mit óhajt?
- Szeretném, ha aláírná az indexemet, tanár úr!
Horváth János a fejét csóválta.
- Hogyan írhatnám alá, hiszen ön még nem kollokvált nálam?
József Attila bajban volt. Mindenképpen alá kellett íratnia
az indexét, de nem készült kollokviumra.
Merész ötlete támadt. Horváthra mosolygott.
- Verset elfogad
kollokvium helyett?
Horváth János a magyar költészet elkötelezett híve volt. Jó
magyar vers? Azért mindent! De - jó
vers legyen!
- Igen, elfogadom, ha jó. Kaphat egy elégségest.
A költő a belső zsebébe nyúlt, és átadott a profeszornak egy
verset.
Horváth János olvasni kezdett, a költő pedig várta az
elégségest.
Akkoriban még senki sem tudta, kicsoda József Attila. Majd
csak a ahlála után fedezik fel, akkor állítják méltó helyére, a magyar líra fő
vonulatába.
Most ismeretlen fiatalamber áll a professzor előtt.
Horváth János azonban értett a magyar vershez, mint rajta
kívül kevesen. Elolvasta a verset, aztán fogta az indexet, beírta a jegyet, és
aláírta:
Jeles – Horváth János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése