SZÁZHETVENÖTÖDIK RÉSZ
A polgári társadalom természetéből logikusan következik,
hogy a szemlélet a kézzelfogható anyagi dolgok irányába tolódott el, és ezzel
összefüggésben a szakrális a profán erősödésének hatására visszaszorult,
helyenként még el is torzult.
Természetesen a világ minden részében nem tudott tökéletes
egyeduralomra jutni a profán, de azon területekre is erős hatása van, ahol még
tartja magát a szakrális.
A világgazdaságot uraló tőke alapvető profán szemlélete még
olyan helyeken is erősen érezteti hatását, ahol a profán gondolkodásmód az
emberek nagy tömegeitől merőben idegen. Elsősorban a tradicionális közösségek bomlásában és a szakrális eltorzulásában.
Hatalmas iszlám tömegek özönlötték el Európát, és a múlt
század hetvenes éveitől egyre hangosabb azon mohamedán „próféták” szava, akik a
kontinens eliszlámosodását jósolják. A jelen helyzetben ez korántsem
lehetetlen.
Az agresszív vallási
fundamentalizmus a szakrális torzulásának, szakrális és profán torz
keveredésének eredménye. Az öngyilkos merénylők, a terroristák elvben
foggal-körömmel ragaszkodnak saját kultúrájuk szakrális értékrendjéhez, de
cselekvésükben már a profán logikáját követik, amikor fizikailag próbálják
megsemmisíteni az ellenséget – itt a Földön. Kilépnek a transzcendensből,
voltaképpen el is árulják azt, és közönséges háborút vívnak. Az öngyilkos
merénylet egyáltalán nem a szakralitás, csak a profán fanatizmus eszköze, ahogy
az minden gyilkosság és gyilkos önfeláldozás.
Az erőszak nem fér
össze a szakralitás lényegével.
Ez akkor is igaz, ha az erőszak látszólag „szakrális”
célokat követ. Nem tekintem szakrális cselekvésnek a következőket:
v
A
dzsihád, a „szent háború”, vagy a keresztes háború minden megnyilvánulása.
v
Erőszakos
hittérítés
v
Inkvizíció
v
Eretneküldözés
Sem ezeket, sem ezek bármely fajtáját.
Ezek egyike sem tekinthető a közösségért és az élet
érdekében végzett felelősségteljes cselekvésnek, akkor sem, ha vallásos, sőt
dogmatikus szentesítést kapnak. Valójában a hatalom megszerzésének vagy
fenntartásának eszközei, céljaik profánok és – undorítóak.
Lehet-e a költészet –
profán?
Folytatása
következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése