- Nem tudok magam körül alkotó magányt teremteni, mester! Állandóan tele a műtermem hívatlan látogatókkal. Naphosszat kíváncsiskodnak.
- Örüljön neki, barátom. Látogatóból lesz a vevő.
Az ifjú erre is a fejét csóválta.
- Zavarnak. Nem megy tőlük a munka
. Nem jön az ihlet.- Ne bolondozzon! – magyarázta Rubens. – Örüljön neki, ha népszerű! Más mit meg nem adna ezért, önnek meg az ölébe hullik!
- Alkotó magányra vágyom! – nyafogta az ifjú titán. – Azt akarom, hogy ne jöjjenek. Hogyan szabadulhatnék meg tőlük?
Rubens vállat vont. Ha ennek a tökfilkónak ennyi esze van…
- Lenne módja.
A fickó mohón kapott a szón:
- Mi az a mód, mester?
- A szegényeknek adj kölcsön. A gazdagoktól meg állandóan kérj valamit. Pénzt, támogatást, ajándékot, szívességet. Meglesz az eredménye.
- Gondolja, mester?
- Biztos vagyok benne. Akkor sem jönnek majd, ha hívod őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése