Fáradt Hold

Anyag szárnyán,
Idők árnyán
Elfáradt a Hold;
Mert egyre tétovább a van,
S mind fényesebb
A volt.
——–
Kvázi-örök
Csillagködök,
Között a lét rideg;
Az anyag szellős takaró,
S a végzet
Jéghideg.
—–
Mint vén kobold,
Fáradt a Hold,
Az üstöke deres;
Ütött-kopott
Idő-buszon
Ülőhelyet keres.
—–
A Nyár
Silány,
S alváshiány
Borzolja üstökét;
Kelletlenül
Enged utat
A közönyös sötét.
—-
Rég nem dalolt
A büszke Hold,
S a bamba éjszaka
Tán azt hiszi,
Előkelőbb
Nem volt a Hold soha.
—–
Anyag szárnyán
Idők árnyán
Azon mereng a Hold;
Hogy mindig megmarad
A van,
És elveszett
A volt.