2013. június 21., péntek

Szőke nő zűrben az űrben - 222.

KÉTSZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A három férfi szótlan megrökönyödéssel meredt a képernyőre. Karen a fejét csóválta. Egyre nagyobb és kelletlenebb felelősségnek érezte botcsinálta admirálisságát. Össze kell szednie magát, a helyzet egyre kibogozhatatlanabb.
-         Admirális a hajónak! Az előbb azt jelentetted, hogy mindhárom hajón elkezdődött a fegyverzet aktiválása.
-         Ez így van! – vágta rá Helmut.
Karen úgy érezte, felforrósodott a levegő. Legszívesebben letépte volna magáról a felsőt, de nem akart egy szál trikóban mutatkozni a férfiak előtt.
„Hajó az admirálisnak! Ezt a megtévesztő jelzést vettük.”

-         Megtévesztő jelzést?
„Hajó az admirálisnak! Így van! Sajnálom, nem voltam képes felfedni a jelzést, asszonyom. Egyébként jelenleg is vesszük, ismeretlen jeladó olyan látszatot kelt, mintha a közeledő hajón éppen a fegyverzet aktiválása folyna, de a csatahajó belsejéből érkező felvételek ezt nem támasztják alá. Semmiféle aktiválás nem folyik, a fegyverzet valószínűleg használhatatlan.”

Karen felemelte a kezét.
-         Álljunk csak meg egy szóra! Felvételek a csatahajó belsejéből?
„Admirális a hajónak! A Nelson-osztályhoz tartozó csatahajók képesek egymással belső vizuális kapcsolatot létesíteni több száz módon. A Rodney utasításomra felvételeket továbbított az idegen csatahajó belsejéből.”

-         Láthatnánk őket? – kérdezte mohón Ed Philips, de a szőke nő most nem figyelt rá.
-         Biztos, hogy az is Nelson-osztályú csatahajó? – fontoskodott Helmut.
Karen nem felelt. A kérdés ostoba volt, hiszen soha semmikor nem építettek a Nelson-osztályon kívül másféle csatahajókat.
-         Folytasd a jelentést!
„Hajó az admirálisnak! Jelenleg is kapunk olyan jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a csatahajó fegyverrendszerét éppen aktiválja az életben lévő legénység. A felvételekből azonban az derült ki, hogy a hajón élő személy nem tartózkodik.”

-         Admirális a hajónak! Ellenőrizted?
-         Az ám! – rikkantott Helmut.
„Hajó az admirálisnak! Természetesen, asszonyom! A hajó az ellenőrzésünk alá vonható. Bármely műszere aktiválható, berendezései tetszőlegesen kapcsolhatók. De a legénység egytől egyig halott.”

-         Láthatnánk? – kérdezte sápadtan a fogoly.
Karen egy pillantással végigmérte, aztán mást gondolt. Miért ne?
-         Admirális a hajónak! Látni akarom a felvételeket!
Egy percen belül keservesen megbánta.
A panorámaképernyőn azonnal megjelentek az ismeretlen csatahajó belső terei. Az összekötő folyosók, harcálláspontok, fegyverkezelő fülkék, szobák, társalgók, körletek, legvégül a vezérlőterem.
Rettenetes volt.
Csontvázak mindenütt. Csontvázak fekve, ülve, szekrénynek vagy pultnak támaszkodva. Csontvázak szétfoszló, azonosíthatatlan egyenruhában.
Mintha az idők kezdete óta itt hevernének.

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése