Trójai tábortűz mellett

(Hektór szavai az Idő palackjában – egy régi novemberből)

Trójai tábortűz mellett…

Szürke égen Hold ragyog,

Jövőt váró félelemben

Hallgatnak a csillagok.

———

Lent a völgy párás ködében

Akháj őr szeme kutat,

Isten-protekciós hősök

Fenik ránk a fogukat.

——-

Nekem nincs isteni ősöm,

Apám nemzette fiát,

Szegény asszony volt az anyám,

Nem ízlelt ambróziát.

———

Zsákmányolni jöttek ide,

S acsarkodnak – főleg rám;

Mert nem tudják, amíg élek,

Kirabolni a hazám.

———-

Az Idő koszlott bekecse

Majd ránk zuhan, s eltemet,

Én ismertem a szerelmet,

Ők meg csak a hírnevet.

———

Trójai tábortűz mellett…

Fáradt hideg csavarog,

Lenn a völgyben, fenn a dombon

Időtlenség kavarog.

———

A sötétet lent ellenség

Tábortüze tördeli;

Istennők sebezhetetlen,

Rosszul nevelt kölykei…

———

Fegyverükben isteni szél,

Soraikban sokaság,

Mi meg maroknyian vagyunk,

S mégis tartjuk a hazát.

——-

Trójai tábortűz mellett…

Fáradt Jelen szendereg;

Végzet-sereggel dacoló

Közönséges emberek.

——–

Tán isteni segítséggel

Jön el számomra a vég,

Méltó legyen, aki akkor

Majd a nyomdokomba lép.

——-

Hogyha holt Hektór helyébe

Élő Hektór lép elő,

Sohasem nyerhet diadalt

Tróján akháj túlerő.

——–

Trójai tábortűz mellett…

Holdas éjszaka velünk,

Meghalunk, de magunk helyett

Előbb jövőt nevelünk.

———

Rossz, külföldi isteneknek

Végzet-bendőjük korog;

Tanuljatok, készüljetek,

Gyertek,

Gyertek,

Hektórok…