Összeesküvés-elmélet - V.

ÖTÖDIK RÉSZ

Manapság a világra szóló összeesküvés-elméletek aranykorát éljük. Szinte nap mint nap újabbak keletkeznek, sok konteó széles körben ismert, gyakran bizonyított ténynek tekintik, a legismertebbek gyakran új ágakat növesztenek, és ezek is állandóan új meg új irányokba ágaznak el, mint a vadszőlő indái.

A politikai vagy a gazdasági életre vonatkozó összeesküvés-elméleteknek se szeri, se száma. A legújabb sláger talán a világ irányítására vonatkozó konteók érdeklődéssel figyelt csoportja. Csaknem hetente olvashatunk egy-egy új elképzelést arról, kik is, miféle csoportok is irányítják a világot. Ennek felderítésével nemcsak kültelki konteó-gyárosok, hanem nagyon komoly tudományos intézmények is foglalkoznak.

Ebből nem csupán azt szűrhetjük le, hogy az ilyesféle konteók iránt komoly kereslet van.

Ami a politikát illeti, a modern ember ritkán becsüli túl politikusainak észbeli képességeit. A becsületességüket még ritkábban. Amikor egy kimondottan hibbant döntéssel, később pedig annak következményeivel kényszerül szembesülni – ami manapság gyakran megtörténik – tüstént valami hátsó szándékot próbál találni, mert nemigen fogadja el, hogy a kirívóan rossz intézkedés mögött a közönséges ostobaságon vagy rövidlátáson kívül egyéb motiváció nem rejtőzik.

A rossz és ártalmas gazdasági döntésekkel kapcsolatban ugyanilyen forgatókönyv alapján születnek újabb és újabb összeesküvés-elméletek. A közvéleményben a nagy anyagi jóléthez általában a parvenüség, illetve a szélsőséges gátlástalanság képzete társul. Gyanús.

Már nem új gondolat, hogy a túlságosan nagy vagyonok mögött fel nem ismert bűncselekmények lappanganak, ez a feltételezés tulajdonképpen az egész újkor történetét végigkísérte. A konteók leggyakoribb alapelképzelései közé tartozik.

Emellett az ilyesféle nagy vagyonok védelmével okozza a legnagyobb károkat önmagának a liberalizmus. Erre már világszerte sok szakértő rámutatott. Nálunk leginkább Bibó István, aki nehezményezte, hogy a liberalizmus, amely az egyik legjobb és legegyetemesebb ideológiai rendszer lehetne, miért kompromittálja magát, miért áldozza fel teljesen a hitelét a felelőtlen és funkciótlan nagyvagyon védelmében.

A gazdasági életre vonatkozó konteók leginkább eme felelőtlen és funkciótlan nagyvagyon keletkezésére vagy tevékenységére vonatkoznak.

Ha mindezen motívumoknak egy kissé mögéjük nézünk, rájöhetünk, az ilyen összeesküvés-elmélet sokkal komolyabb vészjelzés annál, hogy figyelmen kívül hagyjuk. A konteók keletkezésének egyik forrásvidékén járunk.

Az ilyen konteók általában nehéz időkben keletkeznek, és nem egyszer nagy bajok előhírnökei. Mindig a valóságos problémák mentén keletkeznek.

Már mondtam: ebben az esszésorozatban nem célom annak vizsgálata, hogy egy-egy összeesküvés-elmélet hány százalékban tartalmaz igazságot. Pusztán a konteók keletkezésének és működésének mechanizmusa érdekel. Nem igazán lényeges, hogy egy összeesküvés a teljes igazságot mondja-e, vagy szemenszedett valótlanság. Hatóereje nem ettől függ.

Annak idején híres könyvükben Bergier és Pauwels igen sok érdekeset írtak a titkos társaságokról, illetve a bennük való hitről – így közvetetten az összeesküvés-elméletekről is.

Az ember alapvető vágya, hogy hétköznapi élete békés, nyugodt és biztonságos lehessen. Senki sem szeret számlafrászban élni, állandóan attól rettegni, hogy vészeli át a család a következő hónapot. Luxus dolgokról – ha választani kell – viszonylag könnyen lemondunk. Nem érdekel a külföldi utazás, a nagy értékű használati tárgy, a drága verda, a státusszimbólum, a kastélynak beillő családi ház. Ezek nélkül meg tudunk lenni, még a kedvünket sem veszítjük el. A hétköznapi élet biztonságáról azonban nem tudunk, és nem is akarunk lemondani. Jogos igényünk, hogy biztonságos és nyugodt családi életünk legyen, hogy a családunkat tudjuk etetni, ruházni, az otthonunkat fenntartani, a szükséges javításokat és beszerzéseket elvégezni, a számláinkat kifizetni.

Azt hiszem, ha valaha lesz egy, a jelenlegi deklaráltnál demokratikusabb társadalom, ott ennek alapjognak kell lennie. A tisztességesen dolgozó embernek joga van a hétköznapi anyagi biztonsághoz.

Az összeesküvés-elméletek jelentős része eme jog hiányának mentén keletkezik.

FOLYTATOM.