A helyenként erőszakos és durva fellépéséről ismert egykori magyar miniszterelnök, Bánffy Dezső a parlamenti kártyaasztalnál megszólította képviselőtársát, a közkedvelt írót, Herczeg Ferencet:
- Úgy hallom, te újságírással is foglalkozol.
- Jól hallottad, kérlek.
- És kormánypárti zsurnaliszta vagy?
- Az vagyok, kérlek.
Megsűrűsödött közöttük a feszültség. A többi képviselő abbahagyta a tarokkpartit, és őket figyelte.
- Egyet árulj el, kérlek – szította tovább a tüzet a miniszterelnök.
- Előbb mondd meg, mit – az író látszólag nyugodt arccal várta a kérdést.
- Mi az oka annak, hogy az ellenzéki lapok érdekesek, izgalmasak, jól vannak megírva, az ellenzéki újságírók tehetségesek; míg a kormánypárti újságok verejtékesen unalmasak, felületesek, újságíróik tehetségtelenek. Mi ennek az oka? – szikrázott a kérdés, akár a kardpenge.
Herczeg Ferenc vállat vont. A sértés nem rendítette meg, nem ez volt az első, amit Bánffy miniszterelnöktől elszenvedett. A kormánypárti sajtó lelke és irányítója volt, és úgy vélte, népszerűtlenségük forrása nem a munkatársai tehetségtelensége, hanem a kormány népszerűtlen politikája.
- Nem tudsz mit felelni, kedves barátom?
- De igen.
- Halljam!
- Nagyon egyszerű oka van, kegyelmes uram.
- Halljam már!
- Az ellenzéki lapokat a közönség ízlése alapján írják, ott sokféle vélemény megfogalmazódik. A kormánypártiak meg kénytelenek mindenütt és mindenben a te véleményedet hangoztatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése