SZÁZHARMINCHATODIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Süket, értetlen csend.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Tovább!
Ed Philips széttárta a karját.
- Azt ti is el tudjátok képzelni.
A szőke nő indulatos mozdulatot tett.
- Nem, Ed! Tőled akarjuk hallani a folytatást.
- Nem értem, minek habozol – tette hozzá Helmut Schellenberg is.
- Igazán nem tudok semmit – próbált vigyorogni Ed. – Semmi konkrétumot.
- Nem érdekel, hogy mit nem tudsz, Ed, - felelt Karen, és folyamatosan farkasszemet nézett egykori rabszolgatartójával. – Arra vagyok kíváncsi, hogy mi tudsz!
- Higgyétek el, hogy ezek nem hivatalos értesülések…
- Halljam őket, Ed!
Ed Philips most olyan képet vágott, mint aki somba harapott.
- Na jó, Ed, – csóválta a fejét Helmut. – ott tartottunk, hogy a titkosszolgálatok a tárgyi emlékeket az időutasok felszerelésének darabjaiként határozták meg, a rendellenesen régi emberi maradványokat pedig az elesett időutazok földi maradványaiként azonosították. Hogy van tovább?
Philips látta, hogy beszélnie kell.
- Anatómusokat és egyéb szakértőket hívtak. A csontleleteket homo sapiens maradványokként azonosították, de ez persze a titkosszolgálatok számára édeskevés volt; ők arra voltak kíváncsiak, melyik állam küldte a múltba az időutasokat, és mikor. Amennyire én tudom, soha, egyetlen rendellenes emberi csontmaradványról sem tudták megállapítani, hogy egykori tulajdonosa melyik rasszhoz tartozott.
- Ezen nem csodálkozom. Rendkívül régi maradványokról van szó.
- Teljes csontvázak is akadtak – magyarázta tovább Ed. – Főleg az ilyenektől reméltek eredményt. Nem kímélték a pénzt, az időt és a fáradságot. A saját szakértőiket alkalmazták, nehogy az elméleteikhez ragaszkodó tudósok félrevezessék őket. A csontvázak egy részéről sikerült megállapítani az egykori ember nemét és hozzávetőleges korát. Szinte mind férfiak voltak, nagyjából huszonöt és ötven év közül.
- Van bizonyíték arra, hogy valóban időutasok voltak? – kérdezett közbe mohón Helmut.
- Hogyne! – bólogatott Ed Philips. – Némelyikük fogazata modern fogorvosi beavatkozás nyomait mutatta. Vagy műtétek nyomait. A titkosszolgálati szakértők ezek után biztosra vették az időutazás megtörténtét.
- Miért vették biztosra? – akadékoskodott az ifjú Schellenberg. – Más magyarázat nem lehetséges?
- Nemigen – vetette közbe kurtán a szőke nő.
Ed Philips elvigyorodott.
- Más magyarázat? Csak egyetlen alternatív magyarázat lehetséges: Ezek az emberek valóban abban a korban élték le az életüket, ahonnan a maradványaik származnak. Akkor pedig számításba kellene venni azt a lehetőséget is, hogy abban az időszakban – sok százezer évvel ezelőtt – létezett egy, a mienkkel nagyjából egyenrangú, vagy közel egyenrangú civilizáció. Akik elvégezték a műtéteket és a fogorvosi beavatkozásokat.
- És ez annyira valószínűtlen?
- Ez lehetetlen, Helmut. Némelyik olyan korszakban fosszilizálódott, amikor a Földön még gerinces élet sem létezhetett. Az időutazáson kívül semmiféle egyéb magyarázat nincs.
Egy pillanatra mind elhallgattak.
- És? – sürgette a folytatást Karen.
- Érdekes dolgok derültek ki.
- Például mi?
- Roppanat érdekes dolgok, Karen.
- Ed, ne kelljen minden egyes szót harapófogóval kihúzni belőled!
- Állítólag egyszer az egyik megkövesedett csontvázat a fogazata alapján azonosítottak egy eltűnt katonatiszttel, aki valamilyen különleges alakulatban szolgált. Akkor szinte az összes titkosszolgálat nyomozni kezdett. Az is, amelyik addig még nem kapott szimatot.
- És?
- Számos tárgyat sikerült azonosítani. Mindenféle használati tárgyak voltak, többnyire a hadseregek eszköztáraiba tartoztak. A legtöbbjük sátrakhoz, vagy gyorsan felhúzható, panelekből álló építményekhez tartozott. Akadt egy teherautó alkatrész is. Fegyver, vagy a fegyverzet valamiféle része sohasem került elő, de ez nem is lényeges. Akkor a titkosszolgálatok töprengeni kezdtek.
- És?
- Kiderült, hogy legalább három-négy állam küldhetett időutasokat a távoli múltba. Azonnal adódott a következő logikus kérdés: mi a csudát művelhettek a múltban?
- Valóban, – nézett rá Helmut. – mit műveltek?
Ed Philips sandán elvigyorodott:
- Van nektek fogalmatok róla, mit jelentene birtokolni a múltat?
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése