Kint hideg van…
A novemberre súlyos köd terül,
A felhő feketül,
Átokföldek
Prófétái
Ülnek ott
Felül.
——-
Lehullt a levél,
Döngve cammog már felénk
A Tél.
——-
Kint hideg van…
Szürke köd-nejlonba szorult az ég,
Eltűnt a messzeség,
Régi gyertyák csonkja szárad
Tán már
Egy sem ég.
——-
Közöny kavarog,
A négy sarokban
A nihil forog,
Meg festett világvége-viharok.
——-
Kint hideg van…
Battyog az est, a rozzant batár,
Fázik a határ,
S a globalizált kuplerájban
Égig ér
A sár.
——
Múltba száradt lövészárkok;
Doberdó,
Ypern;
Csikorog
A fagyos
Posztmodern.
——–
Kicsi kályha,
Kicsi szoba,
Kis család;
Szeretetük:
Mint bolyhos bársonykabát.
—–
Kint hideg van…
A bankvigéc világ-vérpadot
Ácsol,
S a politika
Majomként
Rikácsol.
——–
Láthatatlan,
Szép baráti szövedék;
Kozmikus fagy ellen
Menedék.
———
Kint hideg van…
A pénz Életbe vág;
És koronát visel
A gagyiság.
——-
Azt mondják, hogy
A Lélek csak
Gyomor,
Spórolni oktat a sivár
Nyomor.
——–
Valahol messze-messze tűz lobog,
Ott születnek talán a verssorok….
——–
Felettük az ég fénylő baldachin,
S elballagnak a Lélek útjain…
———-
Valahol messze-messze tűz lobog,
Melegszenek a fáradt csillagok….
———-
Ha alkony káoszába vitt hited,
A Ritmus majd hajnal felé vezet….
———
Valahol messze-messze tűz lobog,
Minden elmúlt szerelem ott sajog.
———-
Kint hideg van…
A fagyból tél terem,
De bent hozzánk bújik
A Szerelem.
——–
Valahol messze-messze tűz lobog,
Ott pirkadnak először hajnalok…
——–
Valahol mindig minden újra él,
Valahol mindig véget ér a Tél.
———
Valahol messze-messze tűz lobog,
Valahol messze-messze fény ragyog.
——–
Szép szó szép képeket egymásba fűz,
Hogy hadd lobogjon a távoli tűz.
2011. november 19., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése