Új interjúm Eve Rigel íróval, a KIMTE elnökével

A KIMTE elvált a Karcolattól, és a jövőben a magyar irodalmi élet önálló tényezője lesz. Gyanítom, nem fognak csupán a scifi és a fantasy területén megmaradni.

Az elválásról különféle mendemondákat hallottam, kik-ki véleményének, személyes rokonszenvének, vagy hovatartozásának megfelelően kommentálta a dolgot.

Kíváncsi lettem, és úgy véltem, a legilletékesebbhez kell fordulnom.

Részlet az interjúból:

———-

L. N. Peters: Miért váltatok el a Karcolattól?

Eve Rigel: Már az egyesület alapítást is ellenezték néhányan a Karcolatnál. A szerkesztők között sem volt tökéletes az egyetértés, személyi ellentétek is voltak. Azonban ezek a konfliktusok kisebb-nagyobb súrlódások után mindig megoldódtak, vagy csak elsimultak a következő vitáig. Az elválás csak idő kérdése volt, néhány hónapja már látszott, hogy bizonyos személyi ellentétek és helyzetek feloldhatatlanok. Az egyesületen belül a tagok között sem volt teljes az egyetértés, páran képtelenek voltak a megfelelő együttműködésre velem vagy a többi taggal. Végül június végén eljutottunk arra a pontra, hogy döntenünk kell a továbbiakról. Mivel engem, a Karcolat egyik szerkesztőjét a többiek gyakorlatilag kizártak az oldalról, bebizonyosodott, hogy ezek után semmiféle együttműködés nem lehetséges a Karcolat és az Egyesület között, és június 24-én hivatalosan is elváltunk.

L. N. Peters: Eve, koncepciók közötti eltérések váltak személyes üggyé?

Eve Rigel: Tisztán csak személyes jellegű ellentétek álltak a háttérben. Hat évvel ezelőtt, amikor felkértek, hogy legyek szerkesztő a Karcolaton, az oldal hasonló helyzetben volt, mint most. Jó pár szerkesztő távozott kisebb-nagyobb nézeteltérések miatt, és kellett a segítség. Örömmel vállaltam, és tettem a dolgom. Elsődleges szempont volt a Karcolat „felfuttatása”, és ez szerintem, elég jól sikerült. Valójában az egyesületalapítás is egyenes következménye volt a fejlődésnek, az egyre nagyobb sikereknek. Azonban sosem volt teljes az egyetértés, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Egyesületbe sem lépett be minden szerkesztő. Az eltelt két év során a látszólagos nyugodt felszín alatt egyre zavarosabb lett a víz, és csak idő kérdése volt, hogy mikor tör ki az áradat. Ugyanis, amikor elkezdenek a hátam mögött szervezkedni a leváltásom érdekében, semmiképp sem azt jelenti, hogy minden rendben. Ez már akkor is megmosolyogtatott, mert felesleges volt a konspiráció, egyszerűen meg kellett volna kérdezni tőlem, tudok-e, szeretnék-e továbbra is szerkesztő maradni. Az úgynevezett utolsó csepp az volt, hogy az oldal aktuális fenntartási költségeit az Egyesület fizette ki, és ezt a Karcolat egyik szerkesztője, alapító tagja zokon vette.

L. N. Peters: Szakítás volt vagy közös megegyezés?

Eve Rigel: Mindkettő. Elszakadtunk, de valójában nem haraggal szakadtunk el. Bennem legalábbis nincs harag vagy bármiféle ellenérzés a többi szerkesztő iránt. Megértem, hogy kolonc voltam a nyakukon, mivel az elmúlt hónapokban, sőt talán már egy éve nem vettem részt a beküldött művek véleményezésében és szerkesztésében. Ennek egyetlen oka az volt, hogy az egyesületi munka és az itthoni teendők felemésztették minden időmet. Amíg az apró-cseprő ügyeket is beleszámítva, túlzottan sok mindennel nekem kellett foglalkoznom az Egyesületben, arra nem jutott időm, hogy a Karcolaton is tevékenykedjek. Ráadásul az apukám februári halála óta az itthoni munkák is a nyakamba szakadtak, kert-és szőlőművelés, anyukám gondozása is eléggé meghatározza a napjaimat. Jeleztem, hogy amíg a szerkesztők egyesületi tagjai nem vesznek részt az egyesületi munkában, vagyis a feladatok nem oszlanak el egyenletesebben, nem tudok a Karcolaton is dolgozni, mert napi huszonnégy órából nem tudok harmincat csinálni, hogy mindenre jusson idő. Türelmet kértem tőlük, amíg rendeződnek a dolgok, de ezek szerint nem kaptam. Nonszensz így megszabadulni attól a szerkesztőtől, aki egyben a Karcolat Egyesület elnöke is, és aki hat éven át dolgozott az oldalon, másfél évig vezette a Scriptoriumot, amely sok jelenleg már publikáló írót és pályázatnyertest „termelt ki”. Nem csak én voltam passzív a szerkesztők közül, de mások kizárása mégsem merült fel. Mindezek ellenére nem arra kell összpontosítani, hogy ott nemkívánatos személy lettem, hogy most a helyzet rossz, hanem arra, hogy hat évig jó volt. Mindenki haladjon a maga útját, érje el a lehető legnagyobb sikereket, ahogy tudja. Magyarázkodásoknak, vádaskodásoknak és sértődéseknek nincs helye. Egészen rövid utolsó vitát követően végül a többieknek sok boldogságot kívánva jöttem el.

http://www.scifi.hu/node/4526