Szőke nő zűrben az űrben - 120.

SZÁZHUSZADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

- A mikor kérdésére?

- Igen, Karen. Azonnal meghatározom, mikor tűnt el a feljegyzésekből a hajó közepére vonatkozó teljes dokumentáció.

- A hajó máris megmondja.

- Nem hinném. Eddig sem tudott mondani semmit, mert az információkat törölték.

Helmut a vezérlőpulthoz ült, a szőke nő várakozott.

Ed Philips is közelebb lépett.

- Hogy a csudába’ törölhették? – kérdezte.

Helmut semmit sem felelt, a munkájába mélyedt. Karen fejébe azonban valami szöget ütött.

- Azt hiszem, a hogyan kérdésénél talán még fontosabb a miért – mondta csendesen.

Helmut csalódottan állt fel.

- Semmire se jutottam! – bosszankodott. – Az adatok a hajó önálló időszámítása alapján vannak megadva. Fogalmam sincs, hogyan kellene azt a normál időszámítással egybevetni.

Karen elmosolyodott. Ez aligha lehet probléma.

- Kapitány a hajónak! Képes vagy-e átkonvertálni a BB-58 UNS Rodney önálló időszámítását?

„Hajó a kapitánynak! Természetesen! A csatahajó önálló időszámításának kezelőprogramja a birtokomban van. Az is lehetséges, hogy az ott szereplő adatokat valamilyen ismert dátumhoz viszonyítom.”

- Remek! – csapott le Karen. – Helmut, kérlek, add meg azt az időpontot, amikortól a hajó időszámításából hiányoznak a központi objektumra vonatkozó adatok!

- Mi sem egyszerűbb! – vágta rá az ifjabbik Schellenberg. – De ne számítsatok áttörésre! Az időpont, amikortól a napi leltár következetesen kihagyja a vizsgált területet: harmadik év, hetvenkettedik nap.

Fanyarul elmosolyodott, és felnézett.

- Erre varrjatok gombot! Mit lehet ezzel kezdeni?

Karen újra elmosolyodott.

- Kapitány a hajónak! Kérem a BB-58 UNS Rodney saját időszámítása következő időpontjának konvertálását: harmadik év, hetvenkettedik nap. A hozzá viszonyítandó esemény dátumát nem tudom napra pontosan megadni, de a programjaid kiszámíthatják.

„Hajó a kapitánynak! Természetesen, amennyiben nyilvános, sajtóban dokumentált eseményről van szó. Kérem az esemény megnevezését!”

Helmut és Ed csodálkozva néztek.

- Miről van itt szó, Karen? – kérdezte Pjilips.

Karen nem sokat tétovázott:

- Kapitány a hajónak! Megnevezem az eseményt: Dúvad Williams admirális állítólagos öngyilkossága.

A két férfi döbbenten nézett a szőke nőre.

- Karen, te tudsz valamit? – kérdezte Philips.

- Mit kellene tudnom, Ed?

- Nem is tudom…

Hallgattak. Karen Bozchana Kadlecikova az egyik oldalszekrényhez lépett, italt és poharat vett elő, és mindhármuknak töltött.

- Azt gondolom, – kezdte, és felemelte a poharát. – hogy mindannyiunknak össze kell tartanunk. Nemj tudom, mibe keveredtünk, de az a gyanúm, hogy sokkal nagyobb darázsfészek lapul a markunk alatt, mint gondolnánk. Tehát – higgadtan körbejártatta a tekintetét, és mindkét férfit alaposan végigmérte. – ha bármelyikőtök tud valamit, közölje, mert mindhármunk élete múlhat rajta.

Egyik férfi sem felelt, de mindkettő elsápadt.

- Néhány hónappal ezelőtt, – folytatta a szőke nő. – de az is lehet, hogy kevesebb idő telt el azóta, ugyanezen a hajón utaztam, szintén két férfi társaságában. Mindketten tudtak sok olyat, amit én nem. Egyik sem volt őszinte. Mindhárman bajba kerültünk miatta – még egyszer alaposan végigjáratta rajtuk a tekintetét, mindkettőnek a szemébe nézett. – Halljam, ti tudtok-e bármi olyat, amit esetleg közösen is tudnunk kellene?

Egyik sem válaszolt, de a szemüket se sütötték le.

- Nem hiszem, hogy bármi biztosat tudnék – kezdte Helmut. – Legfeljebb annyit, amit apám mesélt a Nagy Lázadásról. Ő akkor egy olyan bolygón élt, ami a Földhöz tartozott, földi adminisztráció irányította. Ott az embereknek akkor az volt a véleményük, hogy Dúvad Williams admirális meggyilkolták.

- Én is így tudom, – mondta Ed Philips. – legfeljebb annyit tudnék hozzátenni, hogy az általam hallott hírek szerint nemcsak az admirális, hanem a teljes törzskara is gyilkosság áldozata lett. Ismertem egyszer egy nőt, aki Williams egyik tisztjének volt a dédunokája. A dédapját Richard Dodson őrnagynak hívták, és a nő azt mondta, szőrén-szálán eltűnt nagyjából akkor, amikor híre jött az admirális halálának. Többé soha senki nem látta, a családtagok hiába nyomoztak utána, a legkisebb információra sem sikerült szert tenniük.

- Hm – sóhajtott Karen.

„Hajó a kapitánynak! Mivel a csatahajó fegyverzetének aktiválása megindult, néhány óra múlva ön egy rendkívül ütőképes hadihajóraj vezénylő parancsnoka lesz. Korábban már céloztam is erre. Ezért mostantól azt javaslom, használja az „admirális” megszólítást, Karen Bozchana Kadlecikova.”

Karen ingerült arcot vágott.

- Kapitány a hajónak! Nem tulajdonítok a megszólításnak különösebb jelentőséget.

„Hajó az admirálisnak! A harckészültségi parancs-dokumentáció, illetve az esetleg az egyes fegyverekrendszerekbe beépített, számunkra ismeretlen önvédelmi, önmegsemmisítő vagy egyéb mechanizmusok szempontjából sokkal előnyösebb lenne az új megszólítás használata, Karen Bozchana Kadlecikova admirális. Ez a BB-58 UNS Rodney számítógépének javaslata. Magam a szabályzat rendkívüli rangemelkedési eseményekkel foglalkozó záradékainak feltörésével ezennel hivatalosan admirálissá nyilvánítom önt, hogy elkerüljük a csatahajó berendezéseivel kapcsolatban esetleg felmerülő nehézségeket. Önt a csatahajó földi illetőségű admirálisnak fogja számon tartani, és egészen biztos, hogy ebben az esetben semmiféle nehézséget nem támaszt a jövőben semmivel kapcsolatban!

Karen megadta magát.

- Rendben van! Admirális a hajónak! A korábbi kérdésemre várom a választ!

„Hajó az admirálisnak! Ön a Földre visszatérve is, hivatalosan is a kínai flotta admirálisának tekintheti magát, Karen Bozchana Kadlecikova!”

Nevetséges. Árva szót sem gagyog kínaiul. Egyetlen írásjelet sem ismer. De jobb tudomásul venni. Vajon visszajut valaha a Földre? Lesz ennek a kinevezésnek bárhol, bármilyen jelentősége?

- Admirális a hajónak! Várom a választ a korábbi kérdésemre!

„Hajó az admirálisnak! Természetesen, de előbb meg kellett oldani a felmerült adminisztrációs problémát.”

Helmut Schellenberg kajánul elmosolyodott, Ed Philips meg csaknem fel is nevetett. Az adminisztráció az emberi civilizáció elkerülhetetlennek tűnő kísérójelensége, a jelek szerint kiirthatatlan, és követi a homo sapienst mindenüvé.

- Admirális a hajónak! Várom a választ a korábbi kérdésemre!

„Hajó az admirálisnak! Megtörtént a kért időpont konvertálása. A konvertálás a következő eredményre vezetett:

A BB-58 UNS Rodney csatahajó saját időszámítása szerinti „harmadik év, hetvenkettedik nap” időpont az érvényben lévő földi időszámítás szerint 2434. november 18-ának felel meg.”

Karen csalódott képet vágott. Ez így semmit sem mond. Mit kezdjen vele?

- Admirális a hajónak! Ez nem elég, kérem az időpont egybevetését a korábban említett eseménnyel!

„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana Kadlecikova admirális! Dúvad Williams admirális öngyilkosságának időpontja a sajtó szerint 2434. november 18. A két időpont teljesen egybeesik, admirális.”

Karen szinte egykedvűen bólintott. A két férfi döbbenten nézett rá.

- Mi folyik itt, Karen? – tört ki Helmutból.

Folytatása következik