SZÁZTIZENNYOLCADIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A szőke nő egy pillanatig tanácstalanul állt. Közben Ed Philips felkelt a vezérlőpulttól, egy kissé kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.
- Mi a csuda lehet ott, Ed?
A férfi tanácstalanul tárta szét a karját.
- Pontosan annyit tudok róla, mint te, Karen. Csaknem pontosan a csatahajó közepén található.
Karen Bozchana Kadlecikova torka kissé elszorult. Agya határozottan vészt jelzett. Mire bukkantak? Vagy mibe botlottak bele?
- Kapitány a hajónak! Miféle objektum található a BB-58 UNS Rodney közepén?
„Hajó a kapitánynak! A csatahajó előzetesen megadott tervrajzán az illető objektumnak nyoma sincs. Saját méréseink ott használaton kívüli, részben üreges teret mutatnak. A konspiráció kifejlesztése nyomán kapott tervrajzon pedig ez a megjelölés található:
Terra incognita.”
Ismeretlen terület.
Karen nagyot sóhajtott. Semmivel sem lettek okosabbak.
- Kapitány a hajónak? Miféle eszközeink vannak arra, hogy felderítsük a szóban forgó objektumot?
„Hajó a kapitánynak. A megjelölt teret erőtér védi. A BB-58 UNS Rodney fedélzetén található radaok és egyén berendezések nem képesek róla információt szolgáltatni. Saját fedélzetünkön található egy meglehetősen fejlett és nagy erejű, kínai gyártmányú szárazföldi térfelderítő röntgen berendezés. Ez elvben talán képes lehet arra, hogy a vizsgált objektum belsejéről információkat szolgáltasson.”
A szőke nő egy pillanatig gondolkodott.
- Kapitány a hajónak! A röntgen berendezést át tudjuk vinni a BB-58 UNS Rodney fedélzetére?
„Hajó a kapitánynak. A szárazföldi térfelderítő röntgen berendezés elvben bárhová telepíthető, de elsősorban szárazföldi felderítési feladatokra tervezték. Lánctalpas hordozójárművel mobilizálható. A berendezés és a hordozójármű méretei azonban nem teszik arra alkalmassá, hogy a BB-58 UNS Rodney fedélzetén az ottani szűk folyosókon keresztül megközelítse a felderítendő objektumot.”
Karen le volt sújtva. A röntgenberendezés a jelek szerint használhatatlan. Akkor hogyan deríti ki, hogy mit rejthet a csatahajó középpontja?
- Talán hagyjuk figyelmen kívül? – kérdezte Ed.
- Úgy érted, hogy ne foglalkozzunk vele?
- Persze, hogy úgy értem. Tegyük a dolgunkat tovább, akármi rejtőzik ott, eddig is jól megvolt, ezután is meglesz.
Az újfabbik Schellenberg is hallhatta Ed Philips kijelentését. A hangszóróból hallatszott erőteljes tiltakozása:
- Ed, én más véleményen vagyok. Az a micsoda valamiféle alaktalan, fel nem deríthető veszélyt hordozhat a számunkra. Én igenis tudni akarom, hogy mi a fene lappang ott. Nem tudnék nyugodtan aludni, ha folytzon azon kellene töprengenem, miféle fenyegetés rejtőzik itt, és mikor fog váratlanul a nyakunkba zúdulni.
Ed Philips erre semmit sem válaszolt.
- Átmenjünk? – kérdezte tőle Karen.
- Mit tudom én, – rántott egyet a vállán a férfi. – én nem javallom. Szerintem Helmut is jöjjön vissza.
Na, nem! Karen Bozchana Kadlecikova álla akaratosan megfeszült. Ilyen könynen azért nem hátrálunk meg előtte, akármi is rejlik ott.
- Kapitány a hajónak. Személyesen ellenőrzöm a tárgyalt objektumot. Kérek, mindent kövess el a személyi védelmem érdekében.
Mindenki meglepődött a gyors válaszon:
„Hajó a kapitánynak. Az ön odamenetele határozottan ellenjavallt, Karen Bozchana Kadlevikova kapitány. Nem javaslom. Tovább megyek: javaslom Ed Philips hadnagy indítványának elfogadását. Javaslom, rendelje vissza a könnyűcirkáló fedélzetére Helmut Schellenberg hadnagyot mindaddig, amíg megnyugtató válasszal nem rendelkezünk a vizsgált objektum mibdenlétére, vagy amíg a veszélytelenségéről minden szempontból meg nem győződünk.”
Karen meglepődve bámult a vezérlőpultra.
Valóban veszélyes lenne az a „valami”?
Neki pedig már van egy tökéletesen fantasztikus elképzelése arról, mit is rejt a csatahajó közepe.
Folytatása következik.
2011. július 15., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése