Interjú Kollárik Péterrel

Az előbb tettem fel a scifi.hu-ra a Kollárik Péterrel készített új interjút.

http://www.scifi.hu/node/4518

Péter rendkívül érdekes könyvet ír: életrajzának hőse Ray Harryhausen. Sokan várjuk a könyvet, ami az év egyik kuriózumának ígérkezik.

Részlet az interjúból:

———

L. N. Peters: Mi az előzetes koncepciód?

Kollárik Péter: A hihetetlenül gazdag és változatos életmű mögött álló ember életét a gyermekkortól a nyugdíjas évekig részletesen végigkísérni mindenki által érthető és élvezhető módon.

L. N. Peters: Ennek megfelelően bő terjedelemben, számos képpel illusztrálva beszélsz Harryhausen munkásságáról?

Kollárik Péter: Erről a témáról máshogyan nem is lehet.

L. N. Peters: Akad benne Magyarországon még sosem látott képanyag?

Kollárik Péter: Terveim szerint csak olyan lesz benne.

L. N. Peters: Milyen tanulságokat hordozhat a magyar olvasó számára Harryhausen élete, Péter?

Kollárik Péter: Ja, még tanulság is kellene? Mi lehet a tanulsága. Talán a türelem és a céltudatosság diadala? Ez egy jó nehéz kérdés. Harryhausen életét Arnold Schwarzeneggeréhez lehetne hasonlítani, aki megmondta már tizenévesen, hogy ő akar a világ legjobb testfelépítésű férfija lenni, és az apja kérdésére, hogy na és fiam mi lesz utána, azt felelte: majd elmegyek Amerikába filmeket forgatni. Így lett? Így lett. Nagyjából ez zajlott le Harryhausen lelkében is. A végeredmény is hasonló.

L. N. Peters: Hogyan különbözteted meg a valódi eseményeket a Harryhausen karakterére tapadt mítoszi elemektől és vándoranekdotáktól?

Kollárik Péter: Szakértő stáb dolgozik nekem, hahaha. Viccen kívül: Van egy kábé harminc főt számláló levelezőlistám, olyan tagokkal, mint Randall W. Cook, a GyU-trilógia látványtervezője vagy Gilles Penso, a készülő Harryhausen-dokumentumfilm rendezője, és ha gyanús hírt vagy egymásnak ellentmondó infókat találok, dobok egy levelet: pillanatok alatt megérkezik rá valakitől a megerősítés vagy a cáfolat.

L. N. Peters: Vannak-e irodalmi mintáid?

Kollárik Péter: Konkrét irodalmi mintáim nincsenek. Eddig legalábbis nem állítottam magam elé mércének egyetlen, általam olvasott életrajzot sem. Azt tudom, hogy mit nem akarok. Nem szeretnék olyan bosszantóan tudálékos lenni, mint Lawrence Sutin, Philip K. Dick életrajzának (Isteni inváziók) szerzője. Nem akarom tolakodóan bulvárjellegűvé tenni a könyvet, mint Steve Dunleavy a Mi történt, Elvis?-t. De most, hogy szóba került: szeretném valahogy elcsípni az említett Schwarzenegger önéletrajzának (Utam a csúcsra) hangulatát…

L. N. Peters: Valamelyes bulvárjellegre azért mégiscsak szükség van, nem?

Kollárik Péter: Valamelyes bulvárjellege lesz is természetesen. Igyekszem megtartani az egyensúlyt.

L. N. Peters: Előzetes terv alapján dolgozol?

Kollárik Péter: Fogalmazzunk úgy, hogy olyan vagyok, mint a sztereotipikus szobrász, aki látja a kőben az alakot, csak le kell faragnia a fölösleget. Az én gépemen ott van a könyv, csak le kell nyomnom miatta elég sok billentyűt.

L. N. Peters: Kronológiai sorrendben, lineárisan meséled el Harryhausen életét?

Kollárik Péter: Igen. Fontos így elmesélni, hogy látható legyen a folyamat a gyermekkori inspirációtól a kísérletezésen és a tapasztalatokon keresztül a mesterségbeli fogások tökéletesre csiszolásáig.

L. N. Peters: Milyen mítoszok szövődtek Harryhausen alakja köré?

Kollárik Péter: Mítoszok?? Nincsenek mítoszok; tények vannak. Harryhausen a legelső és a legutolsó filmje kivételével mindent egymaga csinált – ez a mai stáblistákat nézegetve mítikusnak hangzik, mégis tény. A Terminator fémvázát Harryhausen ihlette, a Gyűrűk ura film barlangi trollját Harryhausen ihlette; Tim Burton bábfilmjei (vagy pláne a Támad a Mars!, ami egyetlen komplett tisztelgés), a Cloverfield, a Múmia nem léteznének nélküle. George Lucas odáig merészkedett, hogy kijelentette: Harryhausen nélkül nem lenne Star Wars. Mindenki tőle tanult. Mindenki, aki ma úgymond „számít”, az ő hatására kezdett filmtrükkökkel foglalkozni.

L. N. Peters: Mit tartasz hősöd legfontosabb munkájának?

Kollárik Péter: A Szindbád hetedik utazását 1958-ból. Sok mást is említhetnék, amelyek így vagy úgy de mérföldkövek lehetnek a munkásságában: ilyen az első önálló munkája, A húszezer öl mélyről jött szörny, mert a filmtörténet egyik legikonikusabb tiprószörnyét köszönhetjük neki; ilyen a méltatlanul alulértékelt Gwangi völgye, ebben példaképének, Willis O’Briennek állít méltó emléket azzal, hogy az egyik soha meg nem valósult filmprojektjét végre vászonra varázsolta; Az aranygyapjú legendája pedig maga a mester szerint is a legjobban sikerült darab, a csontvázharcosok vagy Talosz, a bronzkolosszus jelenete felülmúlhatatlan. Ám a Szindbád hetedik utazása jelentette a ma trükkfilmeseinek azt, amit Ray nemzedékének a King Kong vagy a miénknek a Csillagok háborúja. A mai nagyágyúk ezt a filmet nézték zsinórban, James Cameron például még egy magnetofont is becsempészett kisfiúként a moziba, és otthon a hangfelvételt hallgatva aludt el. E film lényei ihlették rengeteg későbbi sci-fi vagy fantasy film lényeinek kinézetét – tehát ha engem kérdeznek, én ezt tartom a leglátványosabb fordulópontnak Harryhausen pályáján. Mert ennek volt a legnagyobb, máig is tartó hatása.

————-

Jó munkát, Péter!

Nagyon várjuk a könyvet!