Nyári katlan

Állhatatlan

Nyári katlan,

A levegő mozdulatlan.

——-

Száll a fecske lombos ágra,

Eljött a Nyár a világra,

Nincs a Napnak egyéb gondja,

Őrült melegét ránk ontja.

——–

Állhatatlan

Nyári katlan,

A Lét fülledt,

S változatlan.

———

Ontja, ontja, egyre ontja,

Áll a Hőség roppant frontja,

Áporodott, vad melegek

Terhét cipelik az Egek.

———

Állhatatlan

Nyári katlan

Áll az Idő,

Moccanatlan.

——-

Terhet cipelnek az Egek,

Száraz föld hasad, nyekereg,

S mint ódivatú paszomány:

Bárányfelhő az ég ormán.

——–

Állhatatlan

Nyári katlan,

Minden árnyék

Láthatatlan.

——-

Bárányfelhő az ég ormán,

Olyan pehelypamacs formán,

Lusta, lompos felhő-vidék,

Szürkéskékre fonnyad az ég.

——–

Állhatatlan

Nyári katlan,

Száll az Élet

Szakadatlan.

——-

Szürkéskékre fonnyad az ég,

Kéken dúdol a Messzeség,

Forróság másutt is akad

A Nyár lelke másból fakad.

——–

Állhatatlan

Nyári katlan,

A nyár sosem

Ártalmatlan.

—–

A Nyár lelke másból fakad:

Az élet fiatal marad,

Új szerelmek lobot vetnek,

Agg csókok újjászületnek.

——-

Állhatatlan

Nyári katlan,

A Lét

Kővé

Válhatatlan.

——–

Agg csókok újjászületnek,

Vének ifjúvá szeretnek,

Virágillatú a határ,

Apró jövő-gyermek a Nyár.

——-

Állhatatlan

Nyári katlan,

A Boldogság

Nem áldatlan.

——–

Apró jövő-gyermek a Nyár,

Könnyet, örömet elénk tár,

Át is adhat mindent nekünk,

Amit elbír lelkünk, hitünk…

———

Állhatatlan

Nyári katlan

Csak a Becsület

Ártatlan.

———-

Állhatatlan

Nyári katlan;

Csak a Remény

Határtalan.