SZÁZTIZENKILENCEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A szőke nő a homlokát ráncolta.
- Kapitány a hajónak! Veszélyes lehet a csatahajó közepén található ismeretlen objektum?
„Hajó a kapitánynak. Mivel az ismeretlen objektum jelenleg egyetlen rendszeresített műszerrel nem vizsgálható, a vizsgálatokat gyakorlatilag elutasítja, és lehetetlenné teszi; nincs mód az esetleges veszélyességét meghatározni. A feltételezett veszély jellegéről, mértékéről, annak esetleges kiküszöbölhetőségéről adatok nem állnak rendelkezésre. Az objektumról rendelkezésre álló információk mennyisége jelen pillanatban zérus. Ezért nem javaslom, hogy a hajó emberi személyzetének bármelyik tagja is a BB-58 UNS Rodney fedélzetén tartózkodjon, Karen Bozchana Kadlecikova kapitány.”
Karen elmosolyodott. Nem biztos, hogy az objektum valódi veszélyeket rejt magában, de jobb az óvatosság. Talán vissza kellene hívnia Helmutot.
Az ifjabbik Schellenberg mintha csak kitalálta volna a szőke nő gondolatát:
- Schellenberg hadnagy a kapitánynak! Körbejárom az objektumot, és adom az eredményét a képernyőre!
- Szükséges ez, – kérdezte Karen.
- Jobb lenne visszajönnöd, Helmut! – morogta Ed Philips.
Válaszul megjelent a panorámaképernyőn Helmut Scchellenberg szőke feje és vigyorgó arca.
- Figyeljetek, körbejárom az objektumot. Minden lehetséges vizsgálatot elvégeztettem közben, a folyosókon semmiféle ismert veszély nincs. Sugárzás sincs, rádióaktivitás sincs. Indulok!
Látszottak mögötte a csatahajó jól ismert válaszfalai. Karen az égvilágon semmi különöset sem tudott felfedezni, igazából még azt sem tudta, melyik fal rejti a rejtélyes objektumot.
Erre alighanem Helmut is rájöhetett.
- Schellenberg hadnagy a kapitánynak – kezdte. – Mutatok valamit!
Megkocogtatta a tőle balra található válaszfalat. Jól érzékelhető enyhe kongás hallatszott.
- Várjatok, felerősítem a hangot!
Most jóval tisztábban és némileg hangosabban kondult a zaj. Helmut többször is megkocogtatta.
- Megjegyeztétek?
- Igen, Helmut!
- Akkor most figyeljetek!
Megütögette a tőle jobbra található válaszfalat. Semmiféle kongó hang nem érkezett, a kocogtatás üresen koccant a falon.
- Figyeltetek? Megismétlem!
Újra megkocogtatta a falat, és az eredmény most is ugyanaz lett. A jobboldali válaszfal nem kongott.
- Úgy gondolom, – mondta Helmut. – hogy itt teljesen tömör fallal van dolgunk, ami akár 1-2 méteres, vagy még vastagabb is lehet.
- Előfordulhat, hogy az egész objektum tömör fal? – kérdezte Ed Philips.
Karen is meglepődött a kérdésen.
- Ennek mi értelme volna?
- Nem tudom, Karen, csak megkérdeztem.
- Nem is olyan értelmetlen ez a kérdés – morfondírozott Helmut Schellenberg. – Ha itt teljsen tömör falat építettek, annak nyoma van a hajó építéstörténeti feljegyzéseiben. Ezt minden hajó automatikusan vezeti, és csak speciális vizsgálatok számára hozzáférhetők.
- Hogyan tudjuk megállapítani, hogy teljesen tömör-e a fal?
- Legfeljebb valami komolyabb röntgenberendezés segítségével. Az viszont nem volna haszontalan, ha mintát vennénk a falból, és analizáltatnánk a számítógéppel.
Közbeszólt a könnyűcirkáló:
„Hajó a kapitánynak! A mintavétel már többszörösen megtörtént, a legénységünkhöz csatolt robotok hajtották végre. A minta analizálása azt mutatja, hogy a fal – legalábbis anank a számunkra egyelőre hozzáférhető külső rétege – semmiben sem különbözik a BB-58 UNS Rodney többi válaszfalának anyagától.”
Karen nagyot sóhajtott. Nesze semmi, fogd meg jól. Más irányban kell hát tapogatózni.
- Kapitány a hajónak! Hozzáférhetőek-e számodra a BB-58 UNS Rodney építéstörténeti feljegyzései?
Amíg a válaszra vártak, az ifjabbik Schellenberg megjegyezte:
- Én mégiscsak itt maradnék a csatahajón.
- Kapitány Schellenberg hadnagynak! Térj vissza azonnal, ez parancs!
- Jó, rendben, megyek!
„Hajó a kapitánynak! A BB-58 UNS Rodney építéstörténeti feljegyzései a konspirációnak köszönhetően teljes egészükben eljutottak hozzám, tanulmányozásukra készen állok!”
- Kapitány a hajónak! Az építéstörténeti feljegyzés minden olyan adatára szükség van, amely a vizsgált objektumra vonatkozik. Kérek erről összesített jelentést!
„Hajó a kapitánynak! A parancsot megértettem, végrehajtását megkezdem!”
- Végül is, – elmélkedett Ed Philips. – még az is lehet, hogy valóban teljesen tömör objektummal van dolgunk, talán egyszerűen befalazták.
Karen nem hitt ebben, de nem is válaszolt.
- Esetleg – folytatta Ed. – valami történhetett ott, aminek a nyomait el szerették volna tüntetni. Vagy valamit el akartak szigetelni, és azért falazták be. Tudok ilyen esetekről. Talán a befalazott tárgy, vagy bármi valóban veszélyes. Vagy az volt.
- Ha így van, megtudjuk az építéstörténeti feljegyzésekből.
Karennek eszébe jutott, hogy Robert az építéstörténeti feljegyzésekről is beszélt neki. Ezeket minden hajó teljesen automatikusan vezeti, az emberi személyzet nem látja, nem érzékeli, és nem tud beleavatkozni.
Bő öt perc elteltével visszatért a könnyűcirkáló fedélzetére Helmut Schellenberg. Karen őszintén örült neki. Bár nem hitte, hogy a különös objektum valódi, közvetlen veszélyt hordoz, mégis megkönnyebbült, hogy valamennyi társa újra itt van.
- A fogságunkba került robotok átprogramozása teljesen megtörtént, kapitány – jelentette vigyorogva Helmut. – A legtöbbjük harci robot, ismert típushoz tartoznak, csak néhány különlegesebb példány akad közöttük. A csatahajón szükséges minimálsi szolgálat ellátására bőven elegen vannak. Bekapcsolom őket a kommunikációba. Számozásuk ötvennel kezdődik.
Tett-vett néhány percig a vezérlőpultnál.
- Ami a fogolyteret illeti, – mondta aztán. – amiatt nem kell aggódnunk. Az ott őrzött emberek teljes és tökéletes ellátást kapnak akkor is, ha évekig nem nézünk feléjük. A szökés lehetetlen.
„Hajó a kapitánynak. A BB-58 UNS Rodney rendelkezésre bocsátott építéstörténeti feljegyzéseinek átvizsgálása megtörtént. A hajó építésének befejezésekor a vizsgált objektum helyén még semmiféle tömör fal nem volt, a terület a csatahajó integráns része volt, pontosan olyan helyiségekkel és berendezésekkel, mint az osztály többi csatahajója. Az építéstörténeti feljegyzések ezzel indulnak: tételesen számba veszik a hajó minden egyes elemét. Sajnos ezután semmiféle utalás nem található a feljegyzésekben arra nézve, mikor is történt a változtatás, milyen célból, és miért.”
Döbbenten hallgattak.
- Dehogynem! – kiáltott fel Helmut. – Legfeljebb kitörölték.
- Kitörölték?
- Igen, Karen, kitörölték. Az nem megy könnyen, de nem is lehetetlen. Lehet, hogy a miért és a hogyan problémájára nem derül egyhamar fényt, de a mikor kérdésre azonnal válaszolni fogunk!
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése