Kacagott ránk a gyulai vár...

Kacagott ránk a vár,

Habár

Felhő fakadt,

Eső szakadt

S a fő-fényes

Majd’ Megpukkadt.

——–

Jelmezért a kazánházba,

Azután: “Megindulásba!”

Vastag bársony jelmezt veszek,

Flinta Zoli ma – én leszek…

——

Kacagott ránk a vár…

Sivár

Hőségre jött esély-leső

Csendesen szép nyári eső;

Zuhogott,

De amikor kellett volna,

Elfogyott…

———

Izgalom a kazánházban,

Lesz-e ma főzés a várban?

Mindegy: lesz vagy nem lesz étel,

Kezdődjék el a felvétel!

——–

Kacagott ránk a vár,

Este már

Károgott pár kerge varjú,

Volt interjú,

Csacsogás,

Végül megfőtt

A jó

Krumplipaprikás.

——–

Jött a “kegyes, szép publikum”,

És a vándorló teátrum

Őket maga után vitte

Sorra az összes terembe.

—–

Kacagott ránk a vár…

Ma már

Múlt lett a muris

Tegnap is;

S majd idővel lesz homályos,

Reszketeg;

Jó volt a várban tegnap

Veletek.

———

A közönség minket szeret,

Jön utánunk, fel-felnevet,

Nagyon közelről nézheti

A színészt, s megérintheti.

——–

Kacagott ránk a vár…

A gyulai vár,

S a komor falak

Ujjongása

Visszhangot vetett,

S a kaputorony

Harsogva

Nevetett.

———

Volt egyszer egy Calliope,

Sohasem válhat semmivé,

Van néhány garabonciás

Most is, ha kell előadás.

——-

Kacagott ránk a vár…

Nemdebár

Gyorsan főztünk

Borsot törtünk,

Gyorsan ettünk

Meleget;

Ordítozott a külvilág

Eleget.

——-

Köszönöm, hogy eljöttetek,

Hogy Nektek még üzenhetek,

Köszönöm, hogy itt voltatok,

Hogy cserben most sem hagytatok.

——-

Kacagott ránk a vár…

Habár

Eszti sáfrányszín ruhája

Egyelőre utoljára

Hozta úrnőjét a várba…

——-

Calliope ezüst árnya

Barátságunk örök szárnya;

Fiúk és Lányok, Gyerekek,

Jó volt – s most is jó Veletek!

——-

Kacagott ránk a vár…

Esőt könnyezett a nyár…

S mi e szép napon

Hallgatagon

Kiosontunk

A vészkijáraton.

——-

A Calliope tán megszűnt valaha,

Hülye politika

Agyonszorította;

De míg emléke

Lélegzik:

Létezik.

A Múlt velünk

Jövőre vár;

Miénk a Nyár,

S jövőre is

Kacag majd ránk

A gyulai vár.