November közepén

Zörög a száraz fűcsomó,

Lehullt a sok levél,

Elszunnyadt már a körtefa,

És közelít a tél.

—-

Bágyadt az ég, a lomha Nap,

Felhőágyon lebeg,

És megvénült az egykori

Vad nyári fergeteg.

—-

Díszruhát ölt a büszke ősz,

Ragyog földön-hegyen;

Azt szeretné. hogy búcsúja

Verőfényes legyen.

——-

Emlékeink füstoszlopa

Az égben tekereg,

Élénk a múlt, mesélne még,

S a jelen szendereg.

—–

Világom centrumában áll

A kicsi házikó,

Benne meghitt öröm fogad,

S a drága Anikó.

—–

Flancot nem ismertem soha,

S a bankszámlám makog;

Kincstáram mégis végtelen:

Nagyon gazdag vagyok.

—–

Mint meteorok zápora

A nyári éjszakát,

Betölti fénnyel a jelent

Az egyre több barát.

—–

Távozni készül már az év,

Lehullt a sok levél,

Átölelem a Hitvesem;

Hadd jöjjön hát a tél.