Milyen pénzügyminiszter lehetett ez?

1848 októberében a magyar honvédsereg a Lajta mentén vesztegelt, miközben a politikusok azon vitáztak, segítséget nyújthatnak-e a körülzárt Bécsnek, ahol viszont nagyon is várták a magyar felmentő sereget.

Maga Kossuth is a táborba érkezett. Itt döbbent rá, mennyire rögtönzött had még a magyar honvédsereg, és elgondolkodott, vajon mi lesz, ha ezek a helyenként fegyvertelen csapatok a (ráadásul még túlerőben is lévő) császári haddal ütközetre kényszerülnek.

Amikor meg azt észlelte, hogy a hangulat is egyre gyászosabb, kezdett komolyan kétségbe esni.

Valamit tenni kellene. De mit?

Valamivel fel kellene lelkesíteni a katonákat. Az önbizalom már fél győzelem.

Kossuth még aznap este elhatározásra jutott, és, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, kihirdettette, hogy magas jutalmat kap, aki nyelvet fog – hátha ez valami emlékezetes hőstettre sarkallja a katonákat.

A vezérkar nem volt elragadtatva Kossuth ötletétől szerintük az elnök úr intézményesített fegyelmezetlenségre biztatja a fegyelmet amúgy is nehezen tűrő katonákat.

Néhány öreg huszárnak azonban több se kellett.

Másnap hajnalban Kossuth Lajost az ágyából ugrasztották elő. Ahogy azonmód csipkegalléros hálóingében, papucsban és hálóköntösben előjött, látja ám, hogy fölébe tornyosul a nyergében ülve egy ősz bajuszú őrmester a Württemberg-huszároktól. A marcona vén hadfi markában kantárszár, a végén vezetékló, annak nyergében megkötözve egy osztrák vértes főhadnagy.

Kossuth a vitézség bizonyítékát látva meghatódott, és megkérdezte a huszártól, hogyan sikerült szert tennie a fogolyra.

A huszár néhány keresetlen szóval elmesélte, aztán ráröffent az OHB elnökére:

- Kossuth uram, ihol a nyelv! Kell, vagy nem kell?

Kossuth a fejéhez kapott, előszólította néhány munkatársát, és ott helyben utalványoztatott a derék huszár őrmester számára a fogolyért tíz, a lováért pedig száz pengő forintot.

A huszár elégedetten bólintott, zsebébe süllyesztette az aranyakat, és elporoszkált.

Később, amikor a cimboráinak elbeszélte, egyre kevésbé volt elégedett:

- Micsoda egy pénzügyminiszter volt ez? Nem mondom, én jól jártam, de miképpen bánik ez az ország vagyonával? Nem mondom, a lóért lehetne kapni száz forintot, ha akárhol nem is, de a német, az bizony nem ér tíz aranyat! Hát milyen pénzügyminiszter volt ez?

——

Fejezzem ki magam még érthetőbben?