2010. november 1., hétfő

Mindenszentek ünnepén

Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

—–

Itt voltatok velünk

Valaha;

Még itt marad utánatok

A kezetek nyoma,

S az alkony csendje,

Ha szép,

S tétova.



Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

——-

Vigyáz Rátok

Az emlékek sora,

Szemerkél az Idő finom pora,

S mint álmodott csoda,

Ha földre hullt,

Tenyerünktől

Távolodik

A Múlt.



Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

——

Mióta kering e planéta,

Osztályrészünk

A túlvilági séta,

Ti elmentetek,

Most nálunk

A staféta.

—–

Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

——–

Dolgoztatok, szerettetek és éltetek,

A mostani jövőtől féltetek,

Maradt Utánatok

A Béke,

Az ifjúság verőfényes

Emléke;

És szép Múlt, mint

A Jelen menedéke.

—-

Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

——-

Általatok élünk, vagyunk,

És élni tartozunk,

Ami még Tőletek marad

Mindent

Továbbadunk.

—-

Hogy még az Élet

Élni tud,

Azért mi

Felelünk;

Köszönjük azt,

Hogy egyszer régen

Voltatok nekünk.

—–

Benneteket előlünk

Már a múltnak mélye rejt,

Tán tudjátok, amit az

Élők közt

Senki se sejt.

—-

Felejt

A fű,

A fa

A rét,

A csillagok;

S az ember nem felejt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése