Szőke nő zűrben az űrben - LXXXV.

NYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Van esélye, van esélye, van esélye…

De mire?

Nem, nem kapkodva. Nem, nem idegesen.

Kényszerítette magát, hogy leüljön. Nem volt nyugodt, de igyekezett azzá válni. Semmi oka a kapkodásra.

Megölik Edet és Erichet!

Csaknem felpattant, de összeszorította a fogát, és ülve maradt. A két férfiért e pillanatban semmit sem tehet. Akkor is megölnék őket, ha odamenne, és feladná magát. Mindenképpen.

Percekig sírt hüppögve-zihálva a széken. Mit tegyen? Mit lehet itt tenni?

Megtörölte a szemét és az arcát. Ha bármit tehet, tudnia kell. Tisztán kell látnia. A lehető legtisztábban. Az egész helyzet reménytelenül kusza, de bizonyos motívumok nagyon is érthetőek. Vagy annak tűnnek.

Vagy újabb rejtélyeket takarnak.

Át kellene gondolnia, de azonnal. Hosszú idő óta most először van egyedül. Ki kell használnia az időt, mert ki tudja, mikor lesz újra ilyen alkalma.

Akkurátusan felállt, töltött magának még egy frissítőt. Kinyitotta a személyzeti rekeszt. Aprót sóhajtott örömében. Jól számított. Teljes szépítkezőkészletet talált a személyzet női tagjai számára. Minden szükségessel. Semmi sem márkás, semmi sem igazából divatos, de most nem is ez volt a lényeg.

Gyorsan zuhanyzott, hajat mosott. Megszárította a haját, közben egy ollóval igazított is rajta. Nem volt képzett fodrász, de annak idején a kollégiumban időnként frizurát csinált a barátnőinek. Magának eddig még soha, ideje volt elkezdeni. Nem volt rossz a végeredmény, de sokkal fontosabb volt, hogy a szőke haja végre ismét csillogóan és fényesen göndörödött a vállára. Ettől jobb kedve lett.

A hajó készletében talált jó minőségű uniformist és civil ruhát. Néhány pillanatig gondolkodott, aztán keresett egy rá való uniformist, és átöltözött. Kit zavar, hogy kínai? Égszínkék színű kínai hajózó szolgálati egyenruha volt kínai flottajelvényekkel és bordó csíkokkal; nem eszményien elegáns öltözék, de most elmegy. Rangjelzés is volt rajta, Karen nem ismerte, és nem is érdekelte. Vagy őrmester, vagy admirális. Vagy valahol a kettő között. Teljesen mindegy. Tiszta és kényelmes öltözék.

Legalább félórát töltött a tükör előtt. Mikor is művelt ilyet utoljára? Az idejét se tudta.

Bepúderezte az arcát, alapozót kent fel, és lassan, könnyedén, egyre nagyobb élvezettel kifestette magát. Kirúzsozta a száját, aztán vette a szemceruzát és a szemfestéket. Sohasem örült ennyire, hogy kihúzhatja a szemét. Egészen belefeledkezett.

Utána hosszan szemlélte magát a tükörben, és határozottan elégedett volt az eredménnyel.

Újabb frissítőt töltött, meg forró kávét. Az élelmiszertárból hatalmas adag édes teasüteményt vett elő, és leült a vezérlőpulthoz.

Ideje végiggondolni egyszer higgadtan az egész kalandot.

Hogy’ is állunk az élettel?

Prágában született, és kislány korától azért küzdött, hogy kikerülhessen a bunkó sorból. Elég hamar messzire sodródott otthonról, reménytelenül messzire. Legalábbis a szülei számára. Sikerült nem bunkóknak való képesítéseket szereznie, végül azonban hivatásos barátnő lett az egyik legdivatosabb ügynökségnél, a FreeMiss-nél. Leginkább a pénz miatt.

Egyik megbízást teljesítette a másik után sikeres lett, megkapaszkodott a cégnél. Mára már az ügynökség igazgatósága is hallgatott a szavára. Közben meghaltak a szülei, és ő még a temetésükre sem tudott hazamenni, mert mindkét alkalommal éppen egy megbízást teljesített, és csak akkor közölték vele a hírt, amikor visszatért a küldetésről. Tompa űr maradt a lelkében. Amikor az apja elment, az édesanyja kétségbeesetten könyörgött neki, hogy költözzön haza. Megígérte, de folyton halogatta. Most már anyja sincs…

Évekkel később kapott sírógörcsöt egy esős novemberi napon…

Nem maradt senkije. Nem ment férjhez. Nincsenek gyermekei. Kezd kicsúszni abból a korból, amikor még egyáltalán reménye lehet a családalapításra.

Csak ezt a megbízást akarta még végigcsinálni, ez lett volna az utolsó. Utána megkéri valamelyik férfi kezét.

Férfiak? Egyedül Robert, senki más. Most már biztos volt ebben. Csak még egyszer az életben találkozhassanak.

Jake Morgensohn ügyvéd a Herculia nevű bolygóra készült Wesley McPherson megbízásából. Korrekt, jó középkorú ügyvéd, ráadásul igénybe vette az impotencia-kedvezményt. Talán ez altatta el Karent.

Wesley McPherson milliomos üzletember volt – és ötvenhétszeres gyilkos. Meggyilkolt ötvenhét szociálterroristát. Emiatt életfogytiglani börtönbüntetését tölti a Földön. Éppen emiatt kelt útra Morgensohn: megbízója szerette volna tényleges börtönbüntetését aktív életfogytiglanra cserélni – a Földön kívül. Ehhez kellett Herculia kormányzójának hozzájárulása. Logikusnak tűnt – mindenki el is hitte.

Karen most már tudta, hogy valami egészen másról volt szó. McPherson bűnöző volt, és az is maradt. Esze ágában sincs a köz érdekében munkálkodni, a büntetéstől akar megmenekülni. Eltűnne az űr végtelenjében, valamelyik illegális gyarmaton.

Karen Bozhana Kadlecikova most már sokkal, de sokkal többet tudott a Földön kívüli életről, mint akármelyik földi hivatalnok. Órákig tudna mesélni nekik. Mit tudnak erről a Földön?

A bunkók? Azok semmit. Talán még azt se tudják, hogy bárki is lakik a Földön kívül. Legyen valami rossz zene a fülükben, olcsó kocsma, nyomortévé, meg belépési engedély valami bunkóknak ingyenes minősítésű szombat éjszakai szórakozóhelyre. Még a Nagy Lázadásról sem hallottak, de honnan is tudhatnának, amikor az számukra tilos ismeret?

Karen nagyot sóhajtott. Ha a HappyHeresford nyomortévélánc diszpécseri állását fogadta volna el, most sokkal könnyebb dolga volna. Ülhetne valami félhomályos irodában, és azon töprenghetne, hogy a jövő héten miféle filmeket adjon adásba a saját csatornán, milyen gügye műsorokat vegyen át máshonnan, mit és mennyiért gyártasson, hogy legyen mit továbbadni, és benne maradhasson a láncban. Erről hetente jelentést kellene tennie egy erős szájszagot árasztó dagadt idiótának. Ennyi lenne az egész. Esetleg – ha valódi stábja lenne – körmére kellene néznie a műsorvezetőinek, nehogy egyszerre igya le magát a sárga földig az összes marha.

Miért nem fogadta el? Félt, hogy valamiért nézettségi krízis következik be, és egy másik nyomortévé bejelenti igényét a sávjára. Akkor két héten belül munka nélkül maradhat.

Meg attól is félt, hogy „bunkó” minősítés kerül a személyi lapjára. A nyomortévénél ez is lehetséges. Remekül fizetnek néhány évig, utána viszont gyorsan amortizálják a diszpécsereket. Előbb vagy utóbb mind a képernyőre kerül – és akkor vége a karriernek. Bármikor elérkezhet a pillanat, amikor egymillió bunkó telefon kéri, hogy a volt diszpécser csupasz keblekkel vigyorogjon, vagy éppenséggel meztelen alsótesttel maszturbáljon a képernyőn. Akkor mindennek vége, soha többé nem kap nem bunkó állást. Vagy azért nem, mert megtette, vagy azért nem, mert elbocsátották.

Szóval: diszpécser lehetett volna a nyomortévénél…

A bunkó-szórakoztató biznisz a legnagyobb üzletek közé tartozik, hatalmas, szabadon prédálható közpénztömegek áramlanak bele, de gyors üzlet. Hamar szedd meg magad, és állj odább! Utána is kockázatos, mert az ember öt évig lenyomozható. Ennyi idő elteltével kérelmezheti, hogy töröljék a nevét a nyilvánosan hozzáférhető bunkó-szórakoztató adatbázisokból.

De ha elfogadta volna, sohasem kerül ide.

Tehát Jake Morgensohn. Ügyvéd. Wesley McPherson megbízásából. Aztán megjelent Boyar, aki úgy viselkedett, mintha az ügyvéd titkára vagy testőre volna. Rá, Karenre meg az abszolút balek szerepét osztották.

Morgensohn és Boyar. Egymáshoz sem voltak korrektek. Az ügyvéd hidegvérrel elveszejtette volna Boyart – mert mi másra volt jó, hogy Boyart időnként a saját hasonmásának maszkíroztatta? Nyilván azért, hogy az esetleges szimatolókat megtévessze. De Boyar sem volt ártatlan, mert ő meg a Phoenix Alapítvány ügynöke volt, azaz eleve áruló.

Morgensohn valószínűleg tudott a térmanipulátorról, de sejtelme sem lehetett arról, hogy Boyar éppen az azt üzemeltető társaság ügynöke.

Apropó: térmanipulátor! Ennek az egész feltételezéshalmaznak csak akkor van értelme, ha Morgensohn tud a térmanipulátor segítségével közlekedni a világok között. Kell, hogy legyen ennek valami egyszerű módja.

A Holdon a szociálterroristák akciója így már több mint gyanús. Legalábbis utólag nézve. Karen keserűen felnevetett. Mennyire naiv volt! Csak arra kellett, Morgensohn-nak, hogy – mint „a felesége” – túsz legyen helyette a Herculián, ahová nyilván sohasem tért volna vissza.

Aztán felkerültek erre a cirkálóra. Az ismeretlen erőt, amely akaratát a hajóra kényszerítette, s térmanipulátorból működtették.

Aztán megjelent a csatahajó, azaz egy újabb hatalom. Hirtelen beöltöztetett civilekkel. Jellemző, hogy egyedül őt, Karent fogták el, a két férfi odébbállt.

Vajon melyik ment a hajóval? Boyar semmit se mesélt neki. New Acropolis nem tudja tökéletesen az uralma alá hajtani a hajót, és azóta valakik újra elfogták.

Fogságba került, keményen vallatták, és eladták rabszolgának. A cudar rossz hírű Monsterland-ra került. Nagy szerencse volt, hogy tud kézzel írni, ezért nem adták el olcsón valami baromnak, hanem Ed Philips tulajdona és segítője lett. Ki akarták nyomozni, mi lappang a Monsterland számos titka mögött. A nyomozás során kiderült, hogy a Monsterland biológiai anomáliáit a térmanipulátor működése folytán a bolygóra sodródott, idegen világokhoz tartozó lények okozzák.

Az expedíció szanaszét szakadt, tagjai különböző helyekre sodródtak, csak hárman maradtak együtt.

Csaknem felakasztották őket.

Kik azok a bujdosók?

Karen újra felsóhajtott.

Hogyan tovább!

Folyatása következik.