NYOLCVANKETTEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Karen a körmét rágta idegességében.
- Miféle járművek? – kérdezte. – Hadihajók?
„A vizuális észlelés adatai szerint kis, illetve közepes méretű teherszállítók. Feltételezés szerint többé-kevésbé hadihajóvá alakítva.
- Meg tudjuk védeni magunkat?
Minek kérdezte, amikor úgyis tudja, hogy nem? Miért szalad ki ilyen helyzetben az ember száján ez a kérdés?
„Nem rendelkezünk támadó vagy védelmi fegyverzettel.”
Minek kérdezte meg, amikor úgyis tudta?
„Csupán a kínai szabvány szerinti pajzsok vannak rendszerbe állítva. Védőpajzsok aktiválva. A kínai szabvány gyakorlatilag teljesen azonos az európai és az amerikai szabvánnyal.”
A szőke nő vállat vont. Az valószínűleg a nullával egyenértékű.
„Statisztikai valószínűség szerint az üldöző járművek egyike sem képes olyan fegyverzetet rendszerben tartani, amely a szabványosított védőpajzsok számára veszélyt jelenthet. Ahogy utolérni sem képesek a Chengdou osztályú könnyűcirkálót.”
Karen ettől kezdett egy kissé megnyugodni.
„Az üldözők valószínűsíthető célja: szemmel tartani bennünket mindaddig, amíg valamilyen komolyabb hadihajó a helyszínre érkezik. Feltételezés szerint már kapcsolatba léptek valami komolyabb és erősebben felfegyverzett hadihajóval, és az már útban van ide.”
Karen nyugalma máris odalett.
„Feltételezés szerint arra törekednek, hogy elfogjanak bennünket, mielőtt képesek lennénk a térugrásra.”
Karen most komolyan megijedt. Hát persze! Minél hamarabb el kellene előlük szelelni. Azonnali térugrásra van szükség!
Csakhogy…
A térugrás nem megy azonnal…
- Térugrást, de minél hamarabb! – kiáltott fel elkeseredetten.
„Feltételezhető volt, hogy az igazi legénység minél gyorsabb térugrást akar végrehajtani. Ezen oknál fogva egyenesen a térugrási pont felé tartunk! Néhány perc múlva elérjük!”
Karen újra megkönnyebbült. Boldogan felsóhajtott, aztán az egyik székbe vetette magát a vezérlőpult előtt.
- Térugrást azonnal!
„Szükség van hozzá a koordinátákra, vagy azok hiányában legalább a cél meghatározására!”
- Mehetünk bárhová, csak menjünk már!
„A „bárhová” kifejezés értelmezhetetlen! Konkrétabb és pontosabb adatokat kérek!”
Karen kedvetlenül húzta el a száját. Mindegy, hová, csak el innen, de minél gyorsabban!
- Menjünk a Holdra! – mondta végül. – Elvégre: onnan jöttünk!
„Negatív. A Holdon szociálterrorista zavargások vannak, ostromállapot, egyetlen leszállóhely sem üzemel.”
- Mit bánom én! Akkor menjünk a Földre!
„Ellenjavallt! A Chengdou osztályú könnyűcirkáló egyetlen hivatalos földi szabványnak sem felel meg. A hatóságok álláspontja szerint különféle egyéb osztályú könnyűcirkálók tervdokumentációinak eltulajdonításával építették kínai szakemberek a Holdon. Földi leszállás nem ajánlatos. Az igazi legénységnek sem, mert tapasztalatok alapján egész sor kellemetlenség érheti őket. Hosszas műszaki, egészségügyi és bűnügyi karantén várható.”
Karen a panorámaképernyőre pillantott. Telnek a percek, és a négy kis fénypont még mindig ugyanott van. Kitartóan követik a hajót, és előbb vagy utóbb megérkezik valami náluk sokkal veszélyesebb űreszköz. El kell innen tűnni, de mielőbb!
- Térugrás! Azonnal! – mondta parancsoló tónusban. – Cél: az univerzum valami olyan része, ahol emberi jelenlét nincs!
Valahol ki kell pihennie magát, és gondolkodnia kell, mihez is kezdjen. Időre van szüksége! Akárhová is elmegy, ahol nem háborgatják!
Válaszul a panorámaképernyőn hatalmas csillagtérkép jelent meg. Pirossal jelölve villogott több ezer pontocska.
„Pontos célmeghatározást kérek!”
Karennek fogalma sem volt a csillagtérképről. Azt se tudta, mit jeleznek a villogó pontok.
„Megjelöltem azokat a helyeket, ahol a rendelkezésre álló adatok alapján egyelőre nem tudunk földi kolónia létezéséről.”
Karen azonnal tudta: ez kevés. Sokkal, de sokkal több helyen van emberi jelenlét, mint ahányról bármelyik nyilvántartás is tud! Ha mást nem is, ezt az egyet tökéletesen megtanulta a viszontagságai alatt.
- Mutasd meg azokat a helyeket, ahol emberi kolóniát alapítani eleve lehetetlen!
Talán, ha egy ilyen helyet találhatna, ott valóban képes lenne kipihenni magát.
Válaszul kékesfeketén villogó pontok jelentek meg. Karen csak eg pillantást vetett rá, és megértette: ezen térségekben nincsenek olyan bolygók vagy holdak, ahol emberi jelenlétet kellene valószínűsíteni. Tapasztalatból úgy vélte, ez sem jelent száz százalékos garanciát, hiszen ha a bolygókat nagyjából fel is derítették, a világegyetemben sokkal több lakhatóvá tehető hold van, mint azt korábban gondolták. Erről Ed Philips sokat mesélt neki még néhány nappal ezelőtt. Sok rejzőzködni vágyó, vagy valaki elől menekülő emberi csoport kifejezetten a nehezen felfedezhető holdakat keresi, amelyek valami böhöm nagy bolygó körül keringenek valami kietlennek és élettelennek tűnő területen.
- Ezek közül keress egyet, és menjünk oda!
„Konkrétabb utasítást kérek!”
Karen, aki már félig-meddig beszíjazta magát, felpattant. Persze, a könnyűcirkáló nem hozhat önálló döntést. Akkor sem, ha nyakukon a csatahajó.
Apropó, csatahajó! Nincs még itt?
Még nem látszott semmi új, de Karen ebben sem volt biztos. Akár igen, akár nem, gyorsan kell cselekedni!
Néhány másodperces szemlélődés után rábökött egy óriáscsillagra. A térkép szerint csak egy a Jupiter méretét többszörösen meghaladó nagyságú bolygó keringett körülötte, annak és nem volt holdja.
Azonnal eltűnt a panorámaképernyőről a csillagtérkép, és újra megjelent a négy kis fénypont.
„Térugrás tíz perc múlva!”
Karen azonnal beszíjazta magát, de nem merte becsukni a szemét, egyre a fénypontokat kémlelte. Még mindig négy! Hála Istennek, csak négy!
„Kilenc perc múlva!”
Nem! Már nem négy! Mintha mögöttük kirajzolódnak valami ötödik is!
„Térugrás nyolc perc múlva!”
Karen egyre a szemét meresztette, pedig már hátra kellett volna hajtania a fejét.
„Térugrás hét perc múlva!”
Nem tévedett! Ott van a négy fénypont mögött egy ötödik is, egy sokkal nagyobb! A csatahajó? Úristen!
„A folyamat meggyorsítása! Rendkívüli térugrás! Kényszeraltatás!”
Karen feje hátraesett, a szőke nő elveszítette az eszméletét; következett a fárasztó, kábult, szintetikus álom…
…Kavargott, fortyogott, lángolt és gőzölgött a mindenség. Rettentő dimenziók, űrök, terek, roppant anyagtömegek kavarogtak valami félelmetes, teremtés előtti, alaktalan összevisszaságban. Lángtenger peremén hömpölyögtek a felhők…
Nem felébredt, inkább felijedt. A panorámaképernyőn ijesztően nagy, bíborvörös folt, közelebb valami sokkal kisebb, piszkos világosbarna kavargás. Hasogatott a feje.
„Térugrás végrehajtva!”
Karen bólintott, és kezdett megnyugodni. A fejfájása lassan megszűnt.
A panorámaképernyőn fénylő hatalmas, bíborvörös folt a Nap méreténél sokkalta nagyobb csillag volt. A szőke nő tudta, hogy pokolian messze van, mégis nagyon közelinek tűnt pokoli fortyogásával és lüktetésével; a narancstól a bíborig ezerféle égő színben játszó tömegeinek állandó gomolygásával.
A közelebbi folt méretes gázbolygó volt, a Jupiter is eltörpülne mellette. Holdja nem volt.
A világegyetem egy kietlen és magányos pontja. Megvan a hely, ahol pihenhet, és mindent átgondolhat.
Valami nem stimmelt.
Karen nyugtalanul kotorászott friss emlékei között.
Egyszerre elsápadt.
Honnan tudja a könnyűcirkáló, hogy a Holdon szociálterrorista zavargások vannak?
Elképedve nézett a vezérlőpultra. Nem lehetséges a kapcsolattartás a több fényévnyire lévő helyszínekkel. Nincs rádió, nincs telefon – semmiféle eszköz sem képes kapcsolatot teremteni. Térigrást lehet tenni a Földhöz, de innen beszélni a földiekkel nem.
Az akarat!
Lehetséges, hogy az ismeretlen akarat újra manipulálja a könnyűcirkálót? Esetleg úgy, hogy a hajó nem is sejti?
Most mit tegyen?
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése