Őszi etűd

Szélben hullámzó fűcsomók

Az árokpartokon;

A kóbor Alkonyat

S az Ősz

Már régóta rokon.

—–

Panasz-brácsáján búg a szél,

És eső szemereg,

Sötét takarót öltenek

A csillag-fellegek.

—-

Sápadtan muzsikál a Hold,

Felhők közt andalog,

Bánatos hegedűszavát

Hallják a csillagok.

—–

A Tejút oly halk, távoli

És messzi régió;

Ott fentről tán az Élet is

Halvány impresszió.

—-

A messzeségek szólamát

Az Idő inti be;

Mert ő a csillagzenekar

Éltes karmestere.