Kűrosz és a spártai követ

Ez a párbeszéd a Babilon című darabomban található. Napok óta foglalkoztat, újra és újra eszembe jut.

Ideteszem.

Kűrosz (Kuras) király, a perzsa birodalom alapítója és Lakrinész, spártai követ szélsőségesen ellentétes karakterek.

——-

GAUBARUVA:

Spártai követ

Jött táborunkba, Lakrinész mevű,

Fogadnod kéne.

KURAS:

Meghódolni küldték ?

GAUBARUVA:

Alig hiszem.

KURAS:

Majd fog hódolni is.

Lássuk a fickót !

GAUBARUVA:

(Int, mire két perzsa katona bekíséri Lakrinészt. A katonák azonnal távoznak is.)

39. Jelenet
voltak, Lakrinész

LAKRINÉSZ:

Uram, te vagy hát Kűrosz, a király ?

KURAS:

Igen, görög.

DADARSIS:

Nem így kell üdvözölni

Idegen, a négy világtáj királyát !

LAKRINÉSZ:

Lakedaimón üdvözletét hozom,

S rövid leszek. Nem tűrhetjük, király,

Hogy megtámadj akár egyetlenegy

Görög várost. Mostantól vésd eszedbe :

Spártától ezzel vásárolhatsz békét !

DADARSIS:

Minő pimasz ! Alávaló rabszolga !

Tudod, te hitvány, hogy kit sértegettél ?

Gyalázatos !

KURAS:

Hányan vagytok, görög,

Ott Spártában, hogy így mersz itt beszélni ?

GAUBARUVA:

Csak kevesen. Más hellének szerint

Néhány ezer.

KURAS:

Hogyan ? Maroknyi nép ?

LAKRINÉSZ:

Hogy megvédjük magunkat: pont elég!

KURAS:

Ti számotokat szájjal pótoljátok?

LAKRINÉSZ:

Ahogy te cicomával méltóságod.

KURAS:

Jól van, Lakrinész! Mivel követ vagy, eltűröm alávaló pimaszságodat, de tudnod kell, ha egyszer ellenségként a fogságomba kerülsz, elevenen megnyúzatlak, kiheréltetlek, kibeleztetlek és kutyafalka elé vettetlek. Erre mit válaszolsz, pökhendi görög?

LAKRINÉSZ:

Ha!

KURAS:

Mit mondtál?

LAKRINÉSZ:

Ha! Ezt mondtad, király,

Ezzel kezdődött hosszas fecsegésed.

KURAS:

Íme, ezt üzenem Lakedaimónnak, más néven Spártának: Hamarosan kezeskedem róla, hogy ne legyen se időtök, se alkalmatok arra, hogy más városokért aggódjatok, mert a sajátotokért kell majd! Mi a válaszod?

LAKRINÉSZ:

Nem jóslatot kértem tőled, király,

Csak elmondtam, hogy döntött városom.

KURAS:

Tudd meg, semmire sem becsülöm az olyan embereket, akik a városaik közepén összegyűlve esküdözve csalják egymást! Mit felelsz?

LAKRINÉSZ:

Becsülésedtől nem függünk, király!

KURAS:

Majd teszek róla, hogy végleg kivesszen körötökből a pökhendiség, és megtanuljatok engedelmeskedni!

LAKRINÉSZ:

Már megpróbálták mások is, király!

KURAS:

Mi lett velük?

LAKRINÉSZ:

Idézd az alvilágot,

Hogy megtudd, s legyen vigaszod, király,

Hogy tisztességgel mindet eltemettük.

DADARSIS:

Pimasz!

KURAS:

Elég volt! Takarodj, görög!

(Lakrinész el.)