Lássuk a tervet és a végrehajtást.
Majláni-Migliani mindenképpen kulcsfigura. Igazi, rossz értelemben vett macchiavellista csirkefogó. Bethlen Miklós néhány mondattal - akaratán kívül - remek jellemrajzot adott róla.
A célpont tehát: Zrínyi Miklós, horvát bán, tábornok, volt főparancsnok - aki ekkor otthonában, Csáktornyán tartózkodik.
Migliani a kulcsfigura, a merénylet szervezője. A gyilkosságot Csáktornya környékén, egy vadászaton kell végrehajtani, és vadkanbalesetnek kell álcázni. A terv egyetlen mozzanata sem tűnik improvizációnak.
Póka a nélkülözhetetlen helyi segéderő. Nem tudni, mikor szervezték be. Azt sem, hogy lefizették-e vagy zsarolták.
Néhány írás fővadásznak nevezi Pókát; ezt Bethlen tanúságtétele nem támasztja alá.
“Azonban odahoza a fátum egy Paka nevű jágert” - mondja Bethlen Miklós.
Nemcsak, hogy nem fővadász, hanem “egy jáger”. Lehet, hogy csak Bethlen következtet arra, hogy Póka vadász lehetett. Mindenképpen a Zrínyi birtokokon élő személy volt, az udvartartás tagja, aki talán vadászként szolgált. Úgy gondolom, nem lehetett különösen rangos személy, akkor Zrínyi aligha aposztrofálta volna “ez a bolond” megjegyzéssel a többiek előtt.
———-
Hozott még magával más cinkost is Migliani? Talán egy-két szolgát hozhatott, de ezek nemigen játszottak jelentős szerepet a gyilkosságban.
Lehettek-e még cinkosai, segítőtársai a gyilkosságban? Úgy gondolom, lehettek.
Kanizsa vára kevesebb, mint harminc kilométerre van Csáktornyától.
Parancsnoka, a Szeidi Ahmed helyére gyorsan újra kinevezett Ali a háború kezdete előtt ezt írta Zrínyinek:
“Miután a kanizsai parancsnokságtól megváltam, Egerben, Temesvárott, Jenőben voltam basa, s a tengeren túl oly fejedelemség vala a kezem alatt, melyet sem a budai, se más vezéri állással nem cseréltem volna el; de mivel az én leghatalmasabb császáromhoz annyi panasz és jajveszékelés érkezett nagyságod ellen, őfelségének úgy tetszett, hogy ismét idejöjjek szomszédságodba.”
Ali, kanizsai pasa
Meg kell hagyni, a kanizsai török parancsnok igen viszontagságos életet élt Zrínyi jóvoltából. Nyilvánvalóan szeretett volna megszabadulni a veszedelmes magyartól.
Ali pasa már másodszor töltötte be a kanizsai parancsnoki tisztet. Nyilván azért helyezte ide a török hadvezetés, mert az ő szemükben különösen alkalmas volt a feladatkör betöltésére. Ennek egyik eleme lehetett a helyismeret is.
——–
Részt vehetett-e egy csapat török Zrínyi meggyilkolásában?
Hátborzongató feltételezés, én azonban azt gondolom, hogy igen. Részt vehetett.
Mert nem hiszem, hogy Majláni-Migliani Csáktornyán bérelt volna fel Zrínyi katonái és udvari emberi közül egy csapat gyilkost.
Ha Zrínyi Bethlen Miklós által említett sebeire gondolok, nem hiszem, hogy azokat vadkan ejtette. De azt sem, hogy egy megvesztegetett vadász és egy külföldi kalandor bánt el így Zrínyivel.
A töröknek is voltak kiváló helyismerettel rendelkező, könyörtelen harcosai, akik a béke idején is állandósult kisháború viszonyai közepette rengeteg konspirációs és harci tapasztalatra tehettek szert. A törökök - különösen a Kanizsa várában szolgáló katonák - szemében akkortájt Zrínyi Miklós volt az egyik leggyűlöltebb személyiség. Vajon a törököket nem fűtötte a bosszúvágy?
——-
Már mondtam, hogy Kanizsa Csáktornyáról nem egészen harminc kilométer. Egy derekas lovaglás. Ha kell, a megfelelő időben és helyen négy-öt tapasztalt török martalóc várakozik. Többre nincs szükség.
Hogy Migliani, mint ausztriai érdekű körök képviselője a magyarok ellen alkalmilag összefog a halálos ellenséggel, abban az évben - a vasvári béke esztendejében - aligha lehetett szokatlan.
Hogyan egyeztettek?
——–
Nem tudni, a vadászatot ki és mikor tűzte ki, de Bethlen szavai:
“Szép őszi idő járván, majd mindennap vadászni jártunk”
azt sugallják, ez csaknem mindennapos elfoglaltsága volt Zrínyinek és vendégeinek.
A törökök nyilván nem várakoztak nap mint nap, vajon hogyan egyeztettek?
A postakocsi érkezésének napja nehezen eltéveszthető időpont lehetett, erről a felderítők valószínűleg Kanizsán is idejében értesítették a parancsnokot.
Migliani is odaküldhetett valakit Kanizsára - még reggel. Például ez lehetett a korábban említett esetleges szolga reszortja. Este négy-öt órára a török tettestársak elfoglalhatták helyüket.
——-
Ha voltak török tettesek, minden okuk megvolt a hallgatásra. Ha kitudódik, hogy Zrínyi halálában részük van, a magyar végvári vitézek vadászni fognak rájuk, és kínos halál elébe néznek. A török-magyar végvári harcok történetében sok példa van ilyesmire. Volt, akit évtizedek elteltével fogtak el. Aki valami gaztettet követett el, sohasem volt biztonságban. Megjegyzendő: bár az egymással szemben álló helyőrségek közül a török mindig nagyobb létszámú katonát tartott fegyverben, mint a királyi Magyarország várait védelmező, általában fizetetlen és zömmel magyar katonaság, de az állandósult csetepaték kétharmadában a török húzta a rövidebbet. És: akit a magyar végváriak valamiért üldöztek, azt előbb vagy utóbb valami csellel el is fogták.
A töröknek hallgatnia kellett…
——
Ha törökök is közreműködtek Zrínyi meggyilkolásában, nem az ő vétkük a legundorítóbb…
Ha így van, az eset nem a legutolsó példa arra, hogy a hazaárulás a magyar politika felső köreiben tenyészik, és kiszolgáltatja nagyjainkat az ellenség dühének.
——–
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése