Trevor McLane most először jött karácsonyra a fiához Edinburghbe. Eddig Kevin szokott családostul a Felföldre utazni, de az idén megmakacsolta magát. Ezért most az özvegy édesapa vonatozott fel a nagyvárosba.
A vonat a nagy havazás miatt tizennyolc percet késett. Trevor bosszankodott. Biztos angolok üzemeltetik a vasúttársaságot. Azok még nem jöttek rá, hogy az idő pénz.
Ahogy a vonat megállt, Trevor vette skótkockás felöltőjét, és leszállt a vonatról.
Elégedetten vette észre az ócska Leylandot. Kevin is takarékos. Legyen is az, ha ilyennek nevelte.Az autó nem fehérnemű, hogy állandóan csereberélni kelljen.
Akkurátusan helyet foglalt a fia kocsijában.
- Késett a vonat! Rengeteget! Tizennyolc percet! Ilyenről még nem is hallottam! Trehány angolok!
Kevin csendesen megjegyezte:
- Én azért tudok egy vonatot, ami sokkal többet késik. Pedig az nem angol, hanem skót!
- Micsoda? Skót vonat, ami ennél többet késik? Olyan nem létezik!
- De igen! Az a vonat, amit harminc éve ígértél nekem karácsonyra, drága édesapám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése