Sir Arthur Conan Doyle a magyar közönség számára elsősorban detektívtörténetek szerzője, a legendás Sherlock Holmes megteremtője. Ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be a hazai publikumnak.
Nem, mintha a meseszövés nem emlékeztetne a Holmes-regények cselekményvezetésére. Nagyon hasonló a szereplők kommunikációja, de még az atmoszféra is; dacára annak, hogy a kötetben szereplő összes történet nagyjából egy nemzedéknyi idővel Sherlock Holmes után játszódik; a két világháború között, a húszas évek elején, legfeljebb a közepén.
A kötet három művet tartalmaz, ezeket két azonos szereplő fűzi össze: Challenger professzor, illetve Edward Malone, újságíró. Utóbbi A köd birodalma végén a professzor veje lesz.
Conan Doyle élete utolsó éveiben a spiritizmus híve lett, lényegében ennek dokumentuma A köd birodalma című regény. Egyáltalán nem fáradt alkotás, éppen ellenkezőleg; egy harcos aktivista regénye. Conan Doyle hitet tesz a spritizmus mellett.
A szkeptikusok ezt természetesen azzal magyarázzák - mert a szkeptikusok adottnak tekintik, hogy a spiritizmus által leírt és vizsgált jelenségek nem léteznek - , hogy az író lelki egyensúlya megingott, hiszen a világháborúban elveszítette fiát, testvérét, két sógorát és két unokaöccsét. Csakhogy a regény pontosan az ilyesféle szkeptikusok ilyesféle érvei ellen hadakozik - mégpedig egyáltalán nem logikátlanul.
Ne felejtsük el, hogy Conan Doyle - mégpedig éppen abban az időben, amikor már kapcsolatban állt a spiritizmussal - két ártatlanul elítélt ember kiszabadításában is kulcsszerepet játszott; Sherlock Holmes módszerére nagyo is emlékeztető módon bebizonyította, hogy nem követhették el a terhükre rótt gyilkosságokat és csonkításokat. Mindkét esetben kezdetben meg kellett küzdenie a brit sajtó és a közvélemény tiltakozásával is. Egyáltalán nem keltette lelki egyensúlyát veszített ember benyomását.
Hogy Conan Doyle erősen rokonszenvezett a spiritizmus eszméivel, az mit sem von le regényének értékeiből. A mű, A köd birodalma akkor is élvezetes és szórakoztató, ha az általa védelmezett világlátás a számunkra teljesen közömbös.
A kötet gerincét A köd birodalma alkotja. Ehhez a kiadó hozzátett még két Doyle-novellát, mindkettő Verne hatását mutató korai SF-szatíra.
A köd birodalma (The Land of Mist)
Fordította: Antoni Rita
A regény poétikai értelemben véve meglepően konzervatív felépítésű; a tizenkilencedik századi, jól bevált brit regénytechnikákat követi. Ezt ma már ódonnak érezzük; kezdetben eléggé komótosan bontakozik ki a cselekmény. Több viszonylag jelentéktelen mellékszál is felvillan, nehezen dől el, kit is tekinthetünk főszereplőnek. De aztán a lassú szappanozás után a vártnál gyorsabb beretválás következik; a regény bepótolja a felvezetés viszonylagos vontatottságát.
A Walter Scott kezdeményezte modell egyik jól ismert változatával van dolgunk: az előtérben mozgó szerelmespár mellett a történet igazi hőse a közvetlen háttérben található. Nem könnyű meghatározni, kit is tekinthetünk annak. Challenger professzort? Az egész történet az ő meggyőzéséről szól, aki egészen a történet végéig gyűlöli és üldözi a spiritisztákat. Ezen szál tetőpontja ott van, amikor egy nyilvános vitában meg is küzd a képviselőjükkel; szenvedélyes viktoriánus retorikával, de borzasztóan gyenge érvekkel. Nem is csoda, ha vereséget szenved.
Meglepő, mennyire hatott Conan Doyle írásaira - Jules Verne. Számos kisebb-nagyobb fordulatban érezhető a francia mesemondó keze nyoma; némelyik epizód esetén még azt is megtippelhetjük, melyik Verne-regény mozdította meg egykor az ifjú angol képzeletét.
A regény - egy másik nézőpontból szemlélve - afféle megtérés-történetnek is felfogható. A sztori körkörössége erre kissé rá is játszik: Malone, Challenger professzor Enid nevű lánya - Malone menyasszonya, végül maga a professzor, mint a racionalizmus pogányai, találkoznak az új hit, a regény első fejezetében vallási felekezetként definiált spiritizmus igehirdetőivel, és megtérnek. Ebben a megközelítésben a regény a kései ókeresztény legendák felépítésével egyezik meg. Még jellemábrázolási módszereiben is. Az egyetlen - kissé bágyadt - konfliktus a főhösök között természetesen a spiritizmus miatt bontakozik ki; Challenger majdnem eltiltja lányát Malone-tól, de az olvasó nem rágja le a körmét a fiatalokért izgulva. Végig érezzük, hogy a szerző két malomkő közt őrlődik; küzdjön is Challenger a spiritiszták ellen, de rokonszenves is maradjon.
Itt is lehet tippelni hatásra; úgy gondolom, a lengyel Sienkiewicz 1905-ben (méltán) Nobel-díjat nyert, a következő években angolra fordított és ott nagy sikert aratott Quo vadis című regénye lehet ennek a szálnak kimondott-kimondatlan mintaképe. Úgy gondolom, A köd birodalma sokkal adósa a kiváló lengyel író regényének.
Sokkal érdekesebb és izgalmasabb a regény másik szála; ami a klasszikus gótikus rémregény jellemzőit villantja fel. Ehhez a műfajhoz képest Conan Doyle nehéz fajsúlyú szerző; játszva tesz túl a zsénerhez sorolható regények többségén. Számos hajmeresztő epizód sorakozik, igazán virtuóz írói technikával megírva. A kiszámíthatatlanság fenntartása itt határozottan írói bravúr. Döbbenetes szeánszok, megtestesülések, misztikus élmények - a végén pedig valóban sokkoló látogatás egy kísértetházban.
Mindent egybevetve: a regény nagy élmény, magyarul igazi unikum.
A dezintegrátor (The Disintegration Machine)
Fordította: Mohácsi Enikő
Zseniális szatíra. A kérdés nagyjából akkor kezdett aktuálissá válni, amikor Conan Doyle megírta. Felelős-e a tudomány a tömeggyilkolásra alkalmas új eszközökért, illetve miféle erkölcsi megítélés alá esnek ezek? Conan Doyle sokkal határozottabb és egyértelműbb választ ad, mint Fizikusok című művében Dürrenmatt. Természetesen lehet erre azt felelni, hogy Conan Doyle még nem ismerte az atombomba hatását, első ledobását meg sem élte; de attól a kérdés etikai súlya nem lesz kisebb.
Amikor a világ sikoltott (When the World Screamed)
Fordította: Mohácsi Enikő
Örökérvényű szatirikus mese az emberi nagyra törésről - sajátosan Conan Doyle stílusában. Az ember, az ordító egér packázik a Mindenséggel, keresi az örök élet füvét, megostromolja az eget - vagy megszúrja Gaia anyánk bőrét, mint egy tolakodó szúnyog...
Vajon agyoncsapja-e, ahogy mi tennénk a pimasz rovarral?
A köd birodalma
Lazi Könyvkiadó
2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése