Farkasordító télbúcsú

Farkasordító hideggel
Búcsúzik a tél,
Holnaptól már az esztendő
Márciusba ér.

Úgy erőlködik a tél, hogy
Vacog a foga,
Szeretné elhitetni, hogy
Nem múlik soha.

Fényes-hidegen terül ránk
A fehér lepel;
Minden pesszimista jóslat
Halált ünnepel.

Rossz tél-doktrínáját a vén
Sátán hirdeti;
Sosem gázolhat le, ha nem
Segítünk neki.

Van, akinek a Jövő az
Orráig se ér;
Farkasordító hideggel
Köszön el a Tél.