ÖTVENKILENCEDIK RÉSZ
A nádor azonban eldöntötte, hogy a rendelkezésére álló hadat
a lehető legóvatosabban használja fel. Zrínyi Miklós ellenkezése dacára úgy
döntött, hogy Babócsát veszi ostrom alá, és a diverzió eszközével vonja el a
budai pasa hadát Szigetvár alól.
A nádor nem bízott abban, hogy a parancsnoksága alá rendelt
hadak képesek volnának zökkenőmentesen együttműködni egy nyílt döntő
ütközetben. Az ő szemszögéből nézve kétségtelenül ez volt az optimális döntés.
Mégis Zrínyinek kell igazat adnom.
Zrínyi Miklós a
nádornál jobban ismerte a törököt, és azt is pontosan tudta, miféle egységek
verődtek össze Szigetvárnál Khadim Ali pasa irányítása alatt. Úgy gondolta, a
felmentő seregnek minden esélye megvan rá, hogy tönkreverje a pasa hadát.
Sajnálhatjuk, hogy a Szigetvár alatti döntő ütközet
elmaradt. Egy nyílt csatában aratott győzelem egészen más folyást adhatott
volna a kor történelmének. A nagy nyílt csatákat rendre a török nyerte, magyar
földön egészen a század végén vívott tizenöt éves háborúig nem fordult elő,
hogy jelentős török erőkre megsemmisítő vereséget mérjenek a harctéren. Kisebb
jelentőségű győzelem már ekkor is volt, nem is egy, de mindent megváltoztatott
volna a hódoltsági török hadak fő erejét képező, a budai pasa irányítása alatt
álló hadsereg megsemmisítése.
A nádor ezt elmulasztotta. Túlságosan óvatos volt. Kr az
elszalasztott lehetőségért.
Nádasdy nádor mindenesetre lelkesítő üzenetet küldött az ostromlott
Szigetvárba:
„Ti
mind… híven és bátran álltatok helyt tudván, hogy nemcsak magatokat véditek, de
az egész országot is. Családotokat és utódaitokat is. Neveitek fenn fognak
maradni örökre…”
Azt is megüzente a várkapitánynak, hogy elindult a felmentő
sereggel Babócsa alá, hogy annak megtámadásával vonja el a törököt Szigetvár
ostromától.
A nádor elképzelésének próbaköve természetesen az volt, mit
tesz akkor, ha a pasa rá se hederít Babócsa ostromára, és tovább vívja
Szigetvárt. A felmentő sereg esetleg beveszi a sokkal kevésbé értékes Babócsát,
miközben a nagyon fontos Szigetvár elvész.
Ez a lehetőség azonban a gyakorlatban általában fel sem
merült. A magyar parancsnokok pontosan tudták, hogy a török irtózik attól, hogy
elveszítsen egy várat, ahol már egyszer megvetette a lábát. Különösen Szulejmán
idején volt így, de a török tisztek később sem kockáztattak ilyesmit. A török
az elfoglalt településeket iszlám területnek tekintette, elvesztésüket
megengedhetetlennek tartotta. A felelős többnyire az életével fizetett.
Ezért a nádor – biztosra ment. Tudta, hogy Khadim Ali pasa
Babócsa megtartása kedvéért abba fogja hagyni Szigetvár ostromát.
Ha mégsem?
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése