Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - LVIII.

ÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

Élénk viták folytak arról, hogyan is használják fel a felmentő sereget. Nádasdy Tamás nádor, a király által kinevezett főparancsnok óvatosan akart eljárni, és a diverziót javasolta.

A diverzió a magyar védelem leghatékonyabb eszközei közé tartozott. Már ekkoriban is egyre gyakrabban éltek vele, és a török hódoltság történetében mindvégig az egyik leghatásosabb fegyver maradt. Korábban már definiáltam.

Nádasdy Tamás nem akarta nyílt ütközetben kockára tenni a nagy fáradsággal összegyűjtött hadat, abban sem bízott, hogy a teljesen alkalmilag összegyűlt, egymást nem ismerő különféle taktikájú, fegyverzetű kontingensek képesek volnának együttműködni egy döntő csatában, ezért a török kézen lévő Babócsa megtámadását javasolta.

Babócsa vára jelentőségben nem mérkőzhetett Szigetvárral. A későbbiekben egy évszázadon keresztül még igen sok harcot látott, és sűrűn cserélt gazdát. Jellemző, hogy török őrsége az elkövetkezendő évszázad folyamán többször is kimenekült belőle, nem bízván abban, hogy sikerrel tarthatja. Amikor magyarok védelmezték, a török háromnapos ostrom árán vette vissza.

Babócsa jelentősége tehát nem volt Szigetváréhoz fogható. Akkor miért döntött úgy a nádor, hogy éppen ennek a várnak a megtámadásával igyekszik elvonni a budai pasa erőit Szigetvár alól?

Nagy Szulejmán könyörtelen uralkodó volt. azt képzelte, hogy ha „az iszlám serege” elfoglalt egy várat, az attól kezdve mindörökre az övé. Ezért mérhetetlenül ingerültté tette minden alkalommal, ha arról értesült, ha valahol mégis elveszített egy várat. Ilyenkor könnyen megöletett bárkit – egyébként sem becsülte valami sokra az emberi életet, mármint a mások életét.

Minden török parancsnok tisztában volt vele, hogy egy régi török vár elvesztése sokkal nagyobb vétek, mint amekkora érdem egy új elfoglalása. Igen magas rangú tiszteket is kivégeztetett emiatt Szulejmán. Tíz év múlva ugyanilyen okból jut majd ilyen sorsra az akkori budai pasa.

Nádasdy nádor tehát a diverzió mellett foglalt állást.

A palatinus javaslatával Zrínyi Miklós nem értett egyet. Neki az volt a véleménye, hogy a körülbelül tízezer főnyi sereg elegendő ahhoz, hogy Szigetvár alatt megtámadja és tönkreverje Khadim Ali pasa hadát.

Az a véleményem, hogy Zrínyinek volt igaza. Láttuk, hogy a budai pasa hadát igen vegyes harcértékű csapatok alkották, ez a sereg aligha volt képes arra, hogy meglepetést okozzon a nádor felmentő hadának. Ha nyílt harcra kerül a sor, a török ezzel a haddal verhető – amint az a későbbiek során be is bizonyosodott.

Folytatása következik.