Szerelem és líra - CLXXXVII.

SZÁZNYOLCVANHETEDIK RÉSZ

v     Valóban nem lehetséges a nagy líra?

A kanonizált költészet premisszái szerint természetesen nem. Ezen vitatkozni sem érdemes, az ő szempontjaik szerint a nagy költészet – azaz a kanonizált elvek szerint felépülő nagy költészet – eleve lehetetlen. Ezt a kánon kultúrája helyenként még hirdeti is.

Nem látják, hogy öngól. Önmagukat minősítik jelentéktelennek – amiről kár volna vitázni velük.

Valóban lehetetlen a nagy költészet?

Semmiképpen sem.

A nagy költészet soha, semmiféle korban sem lehetetlen. A költészet az emberiség legsajátabb tulajdonai közé tartozik. Amíg ember létezik, létezhet költészet is, és bármelyik korban keletkezhet nagy líra – ha van hozzá, probléma, program, fontos küldetés, mondanivaló és – ami a legfontosabb – személyes tehetség.

Hiányozhat-e korunkban ezek közül bármelyik?

Nemigen.

v     Nem tűnik úgy, hogy nagyon is szükség volna a nagy lírára?

Elég csak szemlét tartanunk jelen és jövő problémái felett…

Dehogynem! Nagyon nagy szükség van ma az igazán nagy költészetre.

v     Nem kínoz-e bennünket az emberiség történetének összes eddigi kérdése, nem követik-e el a szemünk láttára az emberiség összes eddigi típushibáját – szinte mindet együttvéve?

De igen. Az összes típushiba, mind együttvéve.

Ha a kanonizált líra premisszái alapján lehetetlen a nagy költészet, akkor a kánonon kívülről kell érkeznie.

Folytatása következik.