2014. október 2., csütörtök

Szerelem és líra - CXL.


SZÁZNEGYVENEDIK RÉSZ

A menetrendszerűen ismétlődő gazdasági válságok mindegyike azzal fenyeget, hogy a feszültség kipattan, valahol szikra kerül a puskaporos hordóba, és elszabadulnak a tökéletesen felelőtlen tömegek.

Mi a tömeg?

Ez a kérdés már nem először merül fel. Ideje valamiféle munkadefiníciót találni rá.

A tömeg alkalmilag összeverődött, identitás és tradíció nélküli emberek halmaza, amely a teljes és tökéletes felelőtlenség alapján létezik. A tömegben a számtalan egyéni felelőtlenség összeadódik, ettől mindenre képes. Ettől veszedelmes.

Az identitás és a tradíció hiányának következménye a felelőtlenség.

Az identitás nemcsak a közösséghez való tartozás nyílt vállalását jelenti, az erkölcsi öntudatnak is kiindulópontja. Azonos vagyok önmagammal, vállalom önmagamat, vállalom tetteimért a felelősséget.

Természetesen sokféle identitás lehetséges, az identitás önmagában még nem biztos, hogy „jó”. Hiánya azonban mindenképpen negatív. Csak az emberi identitás lehet az emberi erkölcsi öntudat alapja. Vállalom önmagamat, vállalom, hogy az emberiséghez tartozom. Az igazi emberi identitás alapja az emberiség morális egységének tudata. Erkölcs nélkül nincs identitás, de erkölcs sem létezhet identitás nélkül.

Az erkölcs ellen a modern időkben az első elhíresült támadást Friedrich Nietzsche indította el. Nem véletlen, hogy totalitárius ideológiák igyekeztek őt maguknak kisajátítani. Halála után Elisabeth, a testvére, aki Hitlert személyesen is vendégül látta, szinte mániákusan keresett Nietzsche életművében olyan passzusokat, amelyeket a nácizmus támogatása érdekében lehetett felhasználni. Nem volt nehéz dolga, hiszen Nietzsche életműve rendkívül zagyva és ellentmondásos. Csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy halott fivére többször is hangot adott annak, hogy mélyen megveti az antiszemitizmust és a sovinizmust.

Nietzsche valóban igen sok muníciót szolgáltatott a legerkölcstelenebb hatalmi rendszereknek.

Ez pedig már írói felelősség kérdése. Nietzsche szempontjából a helyzet voltaképpen tragikus. „Túl jón és rosszon” semmi sincs, csak a felelőtlenség.

A „modernség” egyik legfőbb hozadéka az emberi társadalomban felelőtlenség. A parttalan lázadás, a nonkonformizmus, a tradíció koncepció nélküli rombolása nem vezethet máshová.

Ma már látszik, hogy ez eredmény egyáltalán nem az ember felszabadulását jelenti, hanem éppen az ellenkezőjét.

A líra és a lírai költő felelőssége sokkal nagyobb és egyetemesebb, mint gondolnánk.

Folytatása következik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése