Éppen száz esztendeje kezdődött az első világháború. Pokoli
idők voltak.
Megdöbbentő, hogy a háború elején milyen könnyedén fogadta
az elképesztő tömegmészárlást a magyarországi közvélemény. A Monarchia – és
benne Magyarország – lakossága nem sejtette, miféle tétje is van a számukra
ennek a borzalmas háborúnak.
A közvélemény nem gondolta azt, hogy a Monarchia – és főleg
Magyarország – ne volna fenntartható. Ma a történetírás szinte kizárólag az
erre utaló jeleket keresi, és ezeket – mintegy utólag – felnagyítja.
Ez szinte törvényszerű. A mai történetírás alapja, hogy “ami
történt, az mind szükségszerű volt”; ennek jegyében a Monarchia idején
elsősorban a későbbi szétesés előzményeit keresi, és ezeket a jelenből nézve
túl is hangsúlyozza.
Szóval a háború elején igencsak hetykén vették Budapesten a
világégést. Erről szól az alábbi történet.
Akkoriban Olaszország még semleges volt.
—–
A háború első napjai. Valamelyik pesti kávéházban
felkiált egy optimista úr:
- Remek hírek jöttek! A németek győznek nyugaton! Mi győzünk
keleten! A mi szövetségünk keleten ütlegel, nyugaton ütlegel!
Egy másik úr felnéz az újságból:
- És délen? Az olasz mit csinál?
- Semlegel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése