2014. október 30., csütörtök

Kopognak az első fagyok

Kopognak az első fagyok,
Férfi vagyok, apa vagyok.

Késő ősz orcája komor,
Kis családom: rózsabokor.

Kicsi házban Anikóval,
Nyárban, télben, rosszban, jóban.

Kopognak az első fagyok,
Férj vagyok és apa vagyok.

Talpig szóban,
Talpig csendben,
Az Istennel mindig
Szemben.

Jönnek már az első fagyok
Kezdet és
Vég;
Mindig titok.

Kopognak az első vagyok,
Anikómnak férje vagyok.

Régi szerelemkabátban,
Hétköznapi meghitt vágyban.

Ősz derekán,
Földön,
Égen,
Van világom,
Feleségem.

Kopognak az első fagyok,
Ember vagyok, magyar vagyok.

A felszín bárhová mehet;
Élni,
Halni
Itthon lehet.

Ég is,
Föld is
Jövőt akar;
Akarjon élni a magyar.

Kopognak ez első fagyok,
Ember vagyok, költő vagyok.

Amikor a káosz makog,
Lírát, ritmust gödörbe dob,

Puccos, nyegle „modern” halál
Mindent a semmibe kaszál,

A helytállás Létet érhet;
Még mindig ritmus az Élet.

Kopognak az első fagyok,
Férfi vagyok, ember vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése