Fekete hóesés - XLIV.

NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Maga Zrínyi „menti fel” minden vád alól a gyilkosait, a szájába adott „utolsó szavaival”. Ne gondoljuk, hogy ez zseniális. Kényszer szülte megoldás. Annyira merész, amennyire kényszer. Égen-földön nincs más lehetőség arra, hogy a két lator a vadásztársaság szemében ártatlan maradjon. Kockázatosnak persze rendkívül kockázatos, de az egyetlen lehetséges védelem. Meg kellett kísérelniük.

Zrínyi utolsó szavainak egyrészt meg kellett magyarázniuk

• Zrínyi halálát, illetve a vadkannak abban játszott kizárólagos szerepét, méghozzá perdöntő módon.
• Magyarázatot kellett adnia rá, hogy a gyilkosok miért véresek nyakig.

Azt gondolom, erre is felkészültek jó előre. Tudták, hogyan akarják megölni a horvát bánt. A terv végiggondolásakor tudniuk kellett, hogy véresek lesznek, és azt is, hogy legfeljebb néhány percük van Zrínyivel, amíg a többiek oda nem érnek. Már ekkor rájöttek, hogy egyedül Zrínyi „utolsó szavai” menthetik meg őket.

Ehhez képest persze rendkívül gyenge „utolsó szavak” ezek.

Talán csak a merénylet elkövetése után döbbentek rá a legnagyobb gyengeségre: ezeket az „utolsó szavakat” rajtuk kívül senki sem hallotta.

Magliani megpróbált megoldást találni erre a problémára. Ez merésznek tűnik, de – voltaképpen kézenfekvő.

Nézzük:

„ elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére, „

Magliani merészen felcserélte az események sorrendjét. Nem nagyon, csak annyira, hogy a mese hallgatója számára úgy tűnjön, hogy rajta és Pakán kívül mások is hallották Zrínyi „utolsó szavait”.

Magliani meséje alapján tehát már az ifjabb Guzics és Angelo is a helyszínen voltak, amikor Zrínyi Miklós felállt és elmondta úgynevezett utolsó szavait. Ebben az esetben természetesen úgy tűnik, mintha az említett két férfi is megpróbálkozott volna, hogy a fácskával állítsa el a sebesült vérzését, ergo, nekik is véreseknek kellene lenniük.

Ez természetesen képtelenség.

Miért?

Szedjük pontokba!

1. Ha az ifjabb Guzics a helyszínen volt, miért nem próbálta bekötözni Zrínyi sebeit? Miért ment bele a képtelen próbálkozásba a fácskával? A jelenlévők közül ő az egyetlen, akiről tudjuk, hogy katonaember. Tiszt. Mivel az elmúlt másfél esztendőben Zrínyi fegyveresei mindannyian részt vettek a török elleni háborúban, kellett igazi sebesültet látnia. Mint tisztnek, tisztában kell lennie a szorítókötés fontosságával.
2. Ezek szerint Guzics is nyakig véres. Bethlen vajon ezt miért nem említette? Azt gyanítom, azért, mert nem is volt véres.Egyáltalán nem. Láttuk, hogy Bethlen nagyon is megválogatja a szavait. Ilyen lényeges motívumot aligha mellőzne. Nemcsak a tények fontosak nála, hanem azok hiánya is. Minden szavát jól megrágja. Következetes. Semmit sem tagad. Ami nincs, nem említi. Az ifjabb Guzics nem szennyezte be a ruháját Zrínyi vérével.
3. Ezek szerint Guzics látta, hogy Zrínyi meghal: 

„Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni,” 

Azaz: az ifjabb Guzics hosszú percekig volt Zrínyi mellett. Bethlen világosan közli velünk, hogy nem így történt.

Hol?

Folytatása következik.